Mit jelent?
Minden opció két árat tartalmaz: az opció aktuális piaci árát (a prémiumot) és a kötési árfolyamot, amely a mögöttes eszköz – például egy részvény vagy index – jövőbeli adásvételi árát rögzíti. Call opciónál a kötési árfolyam az az ár, amelyen a vevő megveheti az eszközt; put opciónál az az ár, amelyen eladhatja. A kötési árfolyamot a szerződés megkötésekor rögzítik, és az egészen a lejáratig nem változik, függetlenül attól, hogy a mögöttes eszköz árfolyama hogyan mozog. Egy adott lejáratra jellemzően több kötési árfolyamon is elérhető opció, így a befektető megválaszthatja, milyen távol legyen a strike az aktuális piaci ártól.
Hogyan hat az opció értékére?
A kötési árfolyam és a mögöttes eszköz aktuális piaci árának viszonya alapján az opciókat három csoportba szokás sorolni. Ha az azonnali lehívás nyereséget hozna – például egy call opciónál a piaci ár a strike felett van –, az opció "pénzben van" (in the money). Ha a lehívás pontosan nulla eredményt hozna, az opció "a pénznél" van (at the money). Ha a lehívás veszteséges lenne, az opció "pénzen kívül van" (out of the money). Minél mélyebben van egy opció a pénzben, annál drágább a prémiuma, mert annál nagyobb a valós, azonnal realizálható értéke; a pénzen kívüli opciók olcsóbbak, de nagyobb kockázatot is hordoznak, hiszen csak akkor érnek valamit, ha a piac a lejáratig a kedvező irányba mozdul.
Mire figyelj?
A kötési árfolyam megválasztása alapvetően meghatározza egy opciós pozíció kockázat-hozam profilját: a piachoz közeli strike drágább, de nagyobb eséllyel jár nyereséggel; a piactól távoli strike olcsóbb, viszont sokkal kisebb az esélye annak, hogy a lejáratig "beérik". Az opciós felár mértéke – vagyis a prémium – a kötési árfolyamon kívül a hátralévő futamidőtől és a várt volatilitástól is függ. Fontos, hogy a kötési árfolyam önmagában nem jelzi, mekkora az opció valós esélye a nyereséges lehívásra – ehhez a piaci várakozásokat és a volatilitást is figyelembe kell venni.