Mit jelent?
Amikor valaki opciót vásárol – legyen az vételi (call) vagy eladási (put) jogosultság –, ezért a jogért fizetnie kell valamennyit annak, aki az opciót kiírja, vagyis eladja. Ezt az árat nevezik opciós felárnak vagy prémiumnak. Az opció vevője a prémium kifizetésével jogot, de nem kötelezettséget szerez arra, hogy a mögöttes eszközt (például egy részvényt) egy rögzített kötési árfolyamon megvegye vagy eladja egy meghatározott lejáratig.
A prémium tehát nem letét vagy előleg a mögöttes eszköz árából, hanem egy önálló, végleges ár, amelyet a vevő elveszít, ha végül nem él az opciós jogával.
Hogyan alakul ki?
Az opciós felár két fő komponensből tevődik össze: a belső értékből és az időértékből. A belső érték azt fejezi ki, hogy az opció azonnali lehívása esetén mennyi nyereséget hozna – ez nulla, ha az opció épp nincs "nyereséges" helyzetben. Az időérték azt tükrözi, hogy a lejáratig hátralévő idő alatt mekkora esélye van annak, hogy az opció értékessé váljon; minél hosszabb a hátralévő idő és minél nagyobb a mögöttes eszköz várható ingadozása (az implikált volatilitás), annál magasabb a prémium.
A lejárat közeledtével az időérték fokozatosan csökken – ezt a jelenséget nevezik időérték-erózóciónak –, és lejáratkor az opció ára már csak a belső értékét tükrözi, ha egyáltalán van ilyen.
Mire figyelj?
Az opció vevőjének maximális vesztesége a kifizetett prémium, hiszen egyszerűen dönthet úgy, hogy nem él a jogával, ha az számára kedvezőtlen. Az opció kiírójának (eladójának) viszont a kapott prémium jelenti a maximális nyereségét, miközben a kötelezettsége – fedezetlen pozíció esetén – elméletileg jóval nagyobb veszteséget is okozhat.
Az opciós felár nagysága folyamatosan, másodpercenként változik a piaci kereskedés során, ezért az opciós stratégiák – mint a fedezett vételi opciós stratégia vagy a védő eladási opció – tervezésénél mindig az adott pillanatban elérhető prémiumokkal kell számolni.