Mit jelent?
A protective put stratégia során a befektető, aki már birtokol egy részvényt (vagy portfóliót), vásárol hozzá egy eladási (put) opciót. Ez az opció jogot ad neki arra, hogy a mögöttes részvényt egy előre rögzített, kötési árfolyamon eladja, függetlenül attól, hogy a piaci ár időközben mennyire esik. Az opcióért a befektető egy előre kifizetett díjat, opciós felárat fizet.
A konstrukció lényegében biztosításként működik: a befektető megőrzi a részvény tulajdonlásából adódó felfelé irányuló hozamlehetőséget, miközben a lefelé irányuló kockázatát egy rögzített szintre korlátozza – cserébe a biztosítási díjnak megfelelő opciós prémiumért.
Hogyan működik?
Ha a részvény árfolyama a kötési ár fölött marad, az eladási opció értéktelenül jár le, a befektető "csak" a kifizetett prémiumot veszíti el, a részvényen viszont teljes egészében részesül a felfelé mutató mozgásból. Ha viszont az árfolyam a kötési ár alá esik, a befektető élhet az opciós jogával, és a rögzített, magasabb áron adhatja el a részvényt annak ellenére, hogy a piaci ár ennél alacsonyabb – így a maximális vesztesége korlátozottá válik.
Ez a technika a fedezeti ügyletek egyik legismertebb formája: nem a hozam növelése, hanem a kockázat körülhatárolása a fő célja.
Mire figyelj?
A protective put stratégia költséget jelent: az opciós prémium rendszeres kifizetése hosszú távon csökkenti a portfólió nettó hozamát, hasonlóan ahhoz, ahogy egy biztosítási díj is elviszi a jövedelem egy részét, cserébe védelemért. Minél nagyobb védelmet (minél magasabb kötési árat) választ valaki, annál drágább az opció.
A stratégia elsősorban olyan befektetőknek hasznos, akik jelentős, koncentrált részvénypozíciót tartanak, és rövid-középtávon szeretnék korlátozni a lehetséges veszteséget anélkül, hogy eladnák az alaptulajdonukat.