Mit jelent?
Egy vállalat kétféleképpen tud forrást szerezni: kibocsáthat részvényt (saját tőke) vagy felvehet hitelt, illetve kötvényt bocsáthat ki (idegen tőke). Mindkét forrásnak megvan a maga elvárt hozama - a részvényesek a kockázatukért cserébe hozamot várnak, a hitelezők kamatot kérnek. A WACC ezt a két költséget súlyozza össze a vállalat tőkeszerkezete, azaz a saját tőke és az idegen tőke aránya szerint. Az idegen tőke költségét jellemzően csökkenti az, hogy a kamat adóalap-csökkentő tétel sok országban - ezt nevezik adópajzsnak -, ezért a WACC-képletben az idegen tőke költségét az adókulccsal korrigálják lefelé.
Hogyan használják?
A WACC a legelterjedtebb diszkontráta a pénzáramlások diszkontálásakor, például egy DCF-modellben vagy a terminális érték kiszámításakor. A logika egyszerű: ha egy vállalat egy új beruházás megtérülési rátáját becsüli, azt kell megnéznie, hogy ez a hozam meghaladja-e a forrásbevonás átlagos költségét. Ha egy projekt várható hozama alacsonyabb, mint a WACC, a projekt - elméletileg - csökkenti a részvényesi értéket, még ha nominálisan nyereséges is. A saját tőke költségét gyakran a CAPM-modellel becslik, ami a kockázatmentes hozamból, a részvénypiaci kockázati prémiumból és a vállalat bétájából indul ki.
Mire figyelj?
A WACC nem egy objektív, könyvelt szám, hanem egy modellezési becslés, amely több feltételezésen alapul: mekkora a piaci kockázati prémium, mennyi a vállalat bétája, milyen arányban finanszírozza magát saját és idegen tőkéből piaci - nem könyv szerinti - értéken. Két elemző könnyen más WACC-ot számolhat ugyanarra a vállalatra, és ez érdemben eltolhatja egy célár vagy egy beruházási döntés eredményét. Magánbefektetőként a WACC-ot ritkán számolod ki magad, de amikor egy elemzői jelentésben vagy vállalati beruházási bemutatóban szereplő diszkontrátát látsz, érdemes tudni, hogy ez mögött van egy sor feltételezés, nem egy kőbe vésett tény.