Mit jelent?
Az idegen tőkés finanszírozás (angolul debt financing) azt jelenti, hogy a vállalat kölcsönt vesz fel: ez lehet banki hitel, vagy vállalati kötvény kibocsátása, amelyet befektetők jegyeznek le. A hitelező vagy kötvénytulajdonos nem szerez tulajdonrészt a cégben, cserébe viszont előre meghatározott kamatra és a tőke visszafizetésére jogosult, méghozzá attól függetlenül, hogy a vállalatnak jól vagy rosszul megy. Ez a legfontosabb különbség a sajáttőke-finanszírozáshoz képest, ahol a befektető tulajdonossá válik, és a hozama a cég teljesítményétől függ.
Hogyan működik?
A vállalat a felvett hitel vagy kötvény után rendszeres – például negyedéves vagy féléves – kamatot fizet, a futamidő lejártakor pedig a tőkeösszeget is visszafizeti. A hitelező elsőbbséget élvez a tulajdonosokkal szemben: felszámolás esetén előbb a hitelezőket kell kielégíteni, és csak az utána maradó vagyonból részesülhetnek a tulajdonosok. Emiatt az idegen tőke a befektető szemszögéből jellemzően kevésbé kockázatos, mint a saját tőke – cserébe a hozama is korlátozott, hiszen fix kamatra jogosult, a cég extra nyereségéből nem részesedik.
Miért fontos?
A vállalatok számára az idegen tőke bevonásának előnye, hogy a tulajdonosok nem hígulnak fel, vagyis megtartják a döntési jogaikat és a jövőbeli nyereség teljes hányadát. Hátránya viszont, hogy a kamat- és tőketörlesztési kötelezettség rossz üzleti időszakban is fennáll, ami likviditási nehézségekhez, súlyos esetben csődhöz vezethet. A cégek ezért jellemzően a sajáttőke és az idegen tőke kombinációjával finanszírozzák magukat, és ennek az aránynak a tőkeköltségre gyakorolt hatását méri a WACC mutató.