Mit jelent?
A DCF-módszer minden jövőbeli pénzáramlást egy diszkontrátával „lekicsinyít” a mai értékére, mielőtt összeadná őket. A diszkontráta jellemzően a befektetés kockázatát és a pénz alternatív hozamlehetőségét fejezi ki – vállalatoknál gyakran a WACC, azaz a súlyozott tőkeköltség tölti be ezt a szerepet. Minél messzebbi jövőben esedékes egy pénzösszeg, és minél magasabb a diszkontráta, annál kisebb lesz a mai értéke.
Hogyan működik?
A DCF-számítás lépései: először megbecsüljük a befektetés vagy vállalat jövőbeli pénzáramlásait egy adott időtávra, majd meghatározzuk a megfelelő diszkontrátát, végül minden egyes évi pénzáramlást visszaszámolunk a mai értékére, és összeadjuk őket. Vállalatértékelésnél a becslési időtávon túli, hosszú távú pénzáramlásokat gyakran egy úgynevezett terminális érték formájában ragadják meg egyetlen összegben. A DCF-módszer eredménye lehet önmagában egy vállalat vagy projekt becsült értéke, vagy felhasználható a nettó jelenérték (NPV) kiszámításához is, ha ebből levonjuk a kezdeti befektetés összegét.
Mire figyelj?
A DCF-módszer eredménye nagyon érzékeny a bemeneti feltevésekre: már kis eltérés a diszkontrátában vagy a növekedési ütemben is jelentősen módosíthatja a végeredményt. Éppen ezért a DCF-alapú becsléseket sosem érdemes egyetlen pontos számként kezelni, inkább egy tartományként, és több forgatókönyvet – optimista, alap és pesszimista változatot – is érdemes végigszámolni. A módszer emellett feltételezi, hogy a jövőbeli pénzáramlások megbízhatóan előre jelezhetők, ami különösen fiatal, gyorsan változó vállalatoknál komoly bizonytalanságot hordoz.