Mit jelent?
Amikor kötvényt vásárolsz, a kötvény futamideje alatt rendszeresen kamatot kapsz, a futamidő végén pedig visszakapod a névértéket. A probléma az, hogy ezeket a kamatfizetéseket és a lejáró tőkét valahova újra be kell fektetned – és nincs garancia arra, hogy akkor is olyan jó kamatkörnyezet lesz, mint amikor eredetileg vásároltál.
Ha például egy kötvényt 6%-os hozam mellett vettél, de mire lejár, a piaci kamatlábak 3%-ra estek, akkor a visszakapott tőkét már csak 3% körüli hozammal tudod újra befektetni. Ez az újrabefektetési kockázat: nem az eredeti befektetés veszít értéket, hanem a jövőbeli pénzáramlások hozama romlik.
Miért fontos?
Az újrabefektetési kockázat különösen a rövidebb futamidejű vagy hamarosan lejáró kötvényeknél, illetve a gyakran kamatot fizető (pl. évente kuponozó) papíroknál jelentős, mert gyakrabban kell újra döntést hozni arról, hova kerüljön a pénz. Szorosan összefügg a lejárati hozam fogalmával: a lejárati hozam számítása feltételezi, hogy a közbenső kamatokat is ugyanolyan hozam mellett fekteted újra – a valóságban ez ritkán van pontosan így.
Érdemes megjegyezni, hogy az újrabefektetési kockázat épp az ellentéte a kamatlábkockázatnak: ha a kamatok emelkednek, az újrabefektetés szempontjából jó hír (magasabb hozamon fektethetsz be újra), de a meglévő kötvényed árfolyama csökken. Ha a kamatok esnek, fordítva.
Mire figyelj?
Az újrabefektetési kockázat csökkentésének egyik elterjedt módszere a kötvénylétra-stratégia, amikor a befektető szándékosan több, eltérő lejáratú kötvényt vásárol egyszerre. Így nem egyszerre jár le minden pénz egy adott kamatkörnyezetben, hanem szétosztva, ami átlagolja a hatást.
Alapokon keresztül fektetve a kezelők folyamatosan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de érdemes tudni, hogy egy kötvényalap várható hozama is mozog a piaci kamatkörnyezettel együtt – nincs "örökre befagyasztott" hozam.