Mit jelent?
A repülőgépes hasonlat onnan ered, hogy a jegybank monetáris szigorítása (kamatemelés) olyan, mint egy repülőgép lassítása leszállás előtt: a cél az, hogy a gazdaság "landoljon", vagyis az infláció visszatérjen egy elfogadható szintre, miközben a növekedés nem esik össze teljesen.
Puha landolás (soft landing) esetén a jegybank sikeresen mérsékli az inflációt anélkül, hogy a gazdaság recesszióba – vagyis a GDP tartós, jelentős visszaesésébe – süllyedne. A növekedés lassul, a munkanélküliség enyhén emelkedhet, de a gazdaság összességében stabil marad.
Kemény landolás (hard landing) esetén a szigorítás túl erősre sikeredik, vagy egy külső sokk társul hozzá, és a gazdaság recesszióba fordul: a GDP csökken, a munkanélküliség érdemben emelkedik, a vállalati profitok visszaesnek. A kemény landolás jellemzően fájdalmasabb, de gyorsabban helyreállíthatja az egyensúlyt (például az inflációt gyorsabban leszoríthatja), mint egy elhúzódó, bizonytalan puha landolási kísérlet.
Miért fontos?
A puha vagy kemény landolás kérdése az egyik legfontosabb téma, amit a piaci szereplők egy kamatemelési ciklus után figyelnek, mert a végkimenetel erősen befolyásolja a részvény-, kötvény- és devizapiacok teljesítményét. Puha landolás esetén a részvénypiacok jellemzően kedvezően reagálnak, hiszen a vállalati profitok viszonylag stabilak maradnak, miközben az infláció és így a kamatkörnyezet is enyhül. Kemény landolás esetén a részvénypiacok tipikusan visszaesnek, miközben az állampapírpiac (különösen a hosszabb futamidejű kötvények) gyakran felértékelődik, mert a jegybankok recesszióban jellemzően kamatot csökkentenek.
A valóságban a landolás típusát csak utólag, néhány negyedéves adat birtokában lehet biztosan megállapítani – előre csak valószínűségekről és jelzésekről (mint a hozamgörbe-inverzió vagy a beszerzési menedzser index alakulása) lehet beszélni.
Mire figyelj?
A landolás típusáról szóló viták gyakran hetekig-hónapokig húzódnak a piaci elemzésekben, és a vélemények menet közben is változhatnak az újonnan megjelenő adatok fényében. Érdemes szkeptikusan kezelni azokat az egyértelmű kijelentéseket, amelyek előre biztosra veszik a kimenetelt – a gazdaság ilyen fordulópontjai jellemzően bizonytalanok, és a szakértői konszenzus is gyakran téved. Befektetési döntéseknél inkább a diverzifikáció és a saját kockázatviselő képességhez igazodó portfólióösszetétel az, ami mindkét forgatókönyvre felkészít, nem pedig egy-egy makrogazdasági jóslat.