Mit jelent?
Amikor egy ETF (tőzsdén kereskedett alap) egy indexet, például egy tőzsdeindexet követ, alapvetően két úton érheti el ezt: fizikailag vagy szintetikusan. A fizikai replikáció esetén a kezelő ténylegesen megvásárolja azokat a részvényeket vagy kötvényeket, amelyek az adott indexet alkotják, méghozzá lehetőleg az index súlyozásának megfelelő arányban. Ha teljes replikációról beszélünk, az alap az index összes tagját megveszi. Ha ez nem praktikus - például mert az index több ezer papírt tartalmaz -, a kezelő mintavételezéssel egy reprezentatív, kisebb kosarat állít össze, amely statisztikailag hasonlóan viselkedik, mint a teljes index.
Miért fontos?
A fizikai replikáció előnye az átláthatóság: a befektető pontosan tudja, milyen konkrét papírok vannak az alap mögött, hiszen ezek valóban a portfólió részét képezik. Nincs szükség olyan harmadik féllel kötött swap-szerződésre, mint a szintetikus replikációjú ETF-eknél, így a partnerkockázat (az a kockázat, hogy egy szerződéses partner nem teljesíti a kötelezettségét) jellemzően alacsonyabb vagy nem is releváns. A fizikai replikációt sokan ezért egyszerűbbnek és biztonságosabbnak tartják, különösen a kezdő befektetők.
Mire figyelj?
A fizikai replikáció nem garantálja a tökéletes követést: a vételi és eladási tranzakciós költségek, az esetleges osztalékok adóztatása, illetve a mintavételezés pontatlansága miatt előfordulhat kisebb-nagyobb eltérés ("tracking error") az index és az ETF hozama között. Emellett egyes fizikai replikációjú ETF-ek értékpapír-kölcsönzést is végeznek a mögöttes papírokkal - ez extra hozamot termelhet, de újabb, bár jellemzően kezelt, partnerkockázatot is behoz. Az Alapszűrő segítségével megnézheted, milyen indexkövető alapok és ETF-ek érhetők el, és összehasonlíthatod a költségeiket, mielőtt döntesz.