Mit jelent?
Vannak indexek, amelyek több ezer, akár tízezer papírt is tartalmaznak, vagy amelyeknek egyes tagjai nehezen, drágán vagy egyáltalán nem elérhetők a piacon (például likviditási vagy szabályozási korlátok miatt). Ilyen esetekben a teljes, egy-az-egyben replikáció nem praktikus: túl sok tranzakciós költséggel járna, és nehézkes lenne fenntartani. A mintavételezéses módszer ehelyett statisztikai eljárásokkal kiválasztja azt a néhány száz vagy néhány ezer papírt, amely együttesen a lehető legjobban leképezi az index ágazati, régiós és méret szerinti összetételét, illetve historikus kockázati-hozam jellemzőit.
Hogyan működik?
A kezelő modellezi, hogy a kiválasztott mintakosár mennyire mozog együtt a teljes indexszel - ezt gyakran egy statisztikai mutatóval, például a korrelációval vagy a nyomon követési hibával mérik. A cél, hogy a mintakosár hozama a lehető legkisebb eltéréssel kövesse az eredeti index hozamát, miközben a tranzakciós költségek és a kezelési komplexitás alacsonyabb marad, mintha az összes tagot meg kellene vásárolni és folyamatosan karban kellene tartani. Ez a módszer különösen gyakori a kötvényindexeket vagy a fejlődő piaci, kisebb likviditású részvényindexeket követő ETF-eknél.
Mire figyelj?
A mintavételezés természetéből adódóan nagyobb eltérést (tracking error-t) eredményezhet a valódi index és az ETF hozama között, mint a teljes fizikai replikáció, hiszen a mintakosár sosem lesz tökéletes másolat. Érdemes a tájékoztatóban vagy a kezelő éves jelentésében megnézni a historikus tracking error adatokat, mielőtt egy mintavételezéses ETF mellett döntesz. Az Alapszűrő segítségével összevetheted az indexkövető alapok és ETF-ek elérhető adatait, hogy lásd, melyik illeszkedik legjobban a befektetési céljaidhoz.