Mit jelent?
A derivatíva olyan pénzügyi szerződés, amelynek értéke egy mögöttes eszköz – például egy részvény, egy deviza, egy kamatláb vagy egy tőzsdeindex – árfolyamától származtatott (innen a magyar elnevezés: származtatott ügylet). A leggyakoribb derivatívatípusok a határidős ügylet (kötelező jövőbeli adásvétel rögzített áron), az opció (jog, de nem kötelezettség egy jövőbeli adásvételre) és a swap (két pénzáramlás cseréje, jellemzően kamat- vagy devizakockázat kezelésére).
Befektetési alapoknál a derivatívák használata két, alapvetően eltérő célt szolgálhat. Az egyik a fedezés (fedezeti ügylet): az alapkezelő egy meglévő pozíció kockázatát csökkenti, például devizaárfolyam-ingadozás ellen védekezik. A másik a tőkeáttételes kitettség kialakítása: az alapkezelő derivatívákkal viszonylag kis tőkebefektetéssel nagyobb piaci mozgásra tud fogadni – ezt a célt szolgálják a származtatott alapok, amelyek stratégiája kifejezetten erre épül.
Hogyan működik?
A derivatíva ereje – és egyben kockázata – abban rejlik, hogy viszonylag kis tőkével nagy mögöttes kitettséget lehet vele elérni. Egy határidős ügyletnél a felek megállapodnak egy jövőbeli időpontban, egy előre rögzített áron történő adásvételről, de a szerződés megkötésekor csak egy töredéknyi biztosíték (fedezet, angolul margin) letétele szükséges. Ha a mögöttes eszköz árfolyama a várt irányba mozdul, a nyereség a befektetett fedezethez képest aránytalanul nagy lehet – ez a tőkeáttétel, ami fordított irányban a veszteséget is felnagyítja.
Befektetési alapoknál a derivatívák használatát szigorú szabályok korlátozzák: a kezelési szabályzat rögzíti, hogy az alap milyen célra (fedezés vagy pozíciófelvétel) és milyen mértékben alkalmazhat származtatott ügyleteket, valamint milyen kockázatkezelési korlátok (kockázati mutatók, limitek) vonatkoznak rájuk. Egy tisztán fedezeti célú derivatívahasználat jellemzően csökkenti az alap kockázatát, míg egy aktív, pozíciófelvételi célú használat növelheti azt.
A magyar alapok adatlapjain gyakran külön jelzés mutatja, ha egy alap élénken használ derivatívákat – ez segít elkülöníteni a fedezeti célú, konzervatívabb alapokat a tudatosan tőkeáttételt vállaló, kockázatosabb konstrukcióktól.
Mire figyelj?
Elsőként fontos elkülöníteni, hogy egy alap a derivatívákat fedezésre vagy tőkeáttételes pozíciófelvételre használja-e – ez alapvetően eltérő kockázati profilt jelent, még akkor is, ha a tájékoztatóban mindkettő "derivatívahasználatként" szerepel.
Másodszor: a derivatívák partnerkockázatot is hordoznak – ha a szerződés másik fele (a partnerbank vagy -intézmény) fizetésképtelenné válik, ez veszteséget okozhat, még akkor is, ha a mögöttes eszköz árfolyama kedvezően alakult. A komolyabb alapkezelők ezt elismert, központi elszámolóházon keresztüli ügyletekkel vagy biztosítékokkal mérséklik.
Harmadszor: a tőkeáttétel miatt a származtatott ügyleteket alkalmazó alapok árfolyama jellemzően volatilisebb, mint a hasonló mögöttes eszközökbe közvetlenül fektető alapoké – ezt érdemes figyelembe venni a kockázatvállalási hajlandóság meghatározásakor, például az Alapválasztó kérdőívében.
Példa
Egy magyar vegyes alap devizakockázatot fedez egy swap ügylettel: mivel az alap portfóliójának egy része dollárban denominált kötvény, az alapkezelő egy devizaswappal biztosítja be a forint/dollár árfolyam ingadozását, hogy a befektető hozamát ne torzítsa el egy váratlan árfolyammozgás. Ez tisztán fedezeti célú derivatívahasználat, amely csökkenti, nem növeli az alap kockázatát.
Ezzel szemben egy származtatott alap tudatosan vesz fel határidős pozíciókat egy tőzsdeindexen: 10 millió forintnyi fedezettel akár 50 millió forintnyi indexkitettséget is kialakíthat, ami azt jelenti, hogy egy 5%-os indexmozgás az alap tőkéjéhez képest akár 25%-os elmozdulást is okozhat – felfelé és lefelé egyaránt.