Mit jelent?
A swap – magyarul csereügylet – olyan derivatíva, amelyben két fél megállapodik, hogy egy meghatározott időszakon keresztül, előre rögzített időpontokban pénzáramlásokat cserélnek egymással. A leggyakoribb típus a kamatswap: az egyik fél fix kamatot fizet, a másik változó (piaci) kamatot, ugyanarra a névleges tőkeösszegre vetítve, anélkül hogy maga a tőke gazdát cserélne.
Másik elterjedt forma a devizaswap, amelyben két eltérő devizanemű pénzáramlást cserélnek – ez lehetővé teszi, hogy egy szereplő forintban fedezze le egy eurós vagy dolláros kötelezettségét (vagy fordítva) anélkül, hogy ténylegesen devizát kellene vásárolnia és tartania.
Magyar befektetési alapoknál a swap tipikusan a kamatlábkockázat vagy a devizakockázat kezelésének eszköze, nem önálló spekulációs termék – bár utóbbira is alkalmas.
Hogyan működik?
A kamatswapnál a két fél egy névleges tőkeösszegben (notional) állapodik meg, amely csak számítási alap – ez maga nem cserél gazdát. Az egyik fél rendszeresen (pl. félévente) fix kamatot fizet erre az összegre, a másik pedig a piaci referenciakamathoz (Magyarországon jellemzően a BUBOR-hoz, nemzetközi ügyleteknél a SOFR-hoz vagy hasonlóhoz) igazodó, változó kamatot. A két fizetést nettósítva számolják el, tehát ténylegesen csak a különbözet vándorol át.
Egy kötvényalap például, amely fix kamatozású, hosszú durációjú kötvényeket tart, kamatswappal átválthatja a kamatkitettségét változóra – így csökkentheti az érzékenységét a piaci kamatemelkedésre anélkül, hogy el kellene adnia a mögöttes kötvényeket.
A devizaswap hasonlóan működik, csak itt a cserélt pénzáramlások két különböző devizanemben denomináltak, és jellemzően a futamidő elején és végén a tőkeösszegeket is átváltják egymás között, rögzített árfolyamon.
Mire figyelj?
A swap ügyleteknél a partnerkockázat kulcskérdés: mivel jellemzően tőzsdén kívüli (OTC) megállapodásról van szó, a befektető attól függ, hogy a másik fél (jellemzően egy nagybank) teljesíti-e a kötelezettségét. Alapoknál ezt a kockázatot szigorú partnerlimitek és fedezeti (biztosítéki) megállapodások mérséklik.
Fontos különbséget tenni a swap fedezeti és spekulatív használata között: a kezelési szabályzat és a KID elárulja, melyik a jellemző az adott alapnál. A Díj-műhelyben és az adatlapokon a származtatott jelző utal arra, hogy az alap ilyen eszközöket is használhat.
A swap önmagában nem növeli a portfólió névleges méretét úgy, mint egy közvetlen tőkeáttételes pozíció, de a kockázati profilt jelentősen átalakíthatja – emiatt a hatását csak a teljes portfólió kontextusában érdemes értékelni.
Példa
Egy hazai kötvényalap 5 milliárd forint névértékben tart fix, 6%-os kamatozású, hosszú futamidejű állampapírokat. A kezelő attól tart, hogy a piaci kamatszint tovább emelkedik, ami a fix kötvények árfolyamát nyomás alá helyezné, ezért egy kamatswap ügyletet köt: az 5 milliárd forintos névleges összegre a következő három évben az alap fix 6%-ot fizet a partnerbanknak, cserébe a piaci referenciakamatot kapja.
Ha a piaci kamat 6% fölé emelkedik, az alap a swapon nyereséget realizál, ami ellensúlyozza a mögöttes kötvények árfolyamveszteségét. Ha a kamat 6% alá esik, a swap veszteséget termel, de ekkor a kötvények árfolyama emelkedik – a két hatás közelítőleg kioltja egymást, és az alap kamatlábkockázata effektíven csökken.
Gyakori kérdések
Cserél-e gazdát a tőke egy kamatswapnál? Alapesetben nem – csak a kamatfizetéseket nettósítják, a névleges tőkeösszeg csak számítási alap marad.
Mire használják leginkább a magyar alapok a swapot? Elsősorban kamatlábkockázat és devizakockázat kezelésére, ritkábban közvetlen spekulációra.
Mi a legfőbb kockázata a swap ügyleteknek? A partnerkockázat: mivel tőzsdén kívüli megállapodásról van szó, a teljesítés a másik fél fizetőképességén múlik.