Mit jelent?
A volatilitás statisztikai értelemben a hozamok szórása: azt méri, mennyire ingadoznak a napi, heti vagy havi hozamok az átlaguk körül. Ha egy alap hozama hónapról hónapra viszonylag stabil, alacsony a volatilitása. Ha a hozam egyik hónapban erősen pluszban, másikban erősen mínuszban van, magas a volatilitása.
A magyar alapok adatlapjain a volatilitást általában éves, százalékos formában közlik (pl. 12%-os éves volatilitás). Ez szorosan összefügg az SRRI kockázati mutatóval is, amelyet a KID dokumentumban 1–7-es skálán találsz — az SRRI valójában jórészt a volatilitáson alapul.
Fontos: a volatilitás önmagában nem jó vagy rossz — egy alacsony volatilitású pénzpiaci alap biztonságosabb, de kevesebb hozampotenciált is kínál, míg egy magas volatilitású részvényalap hosszú távon jellemzően magasabb hozamot céloz, cserébe erősebb kilengésekkel.
Hogyan működik?
A volatilitás kiszámításához a hozamok szórását veszik egy adott időszakra — tipikusan az elmúlt egy vagy három év havi vagy napi hozamait —, majd ezt éves szintre vetítik. A matematikai részletek nélkül a lényeg: minél messzebb esnek a hozamok az átlagtól, annál nagyobb a szórás, annál magasabb a volatilitás.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy 15%-os volatilitású alap esetén — nagyon leegyszerűsítve — az esetek nagy részében az éves hozam plusz-mínusz 15 százalékponttal térhet el a várt átlagtól. Egy kötvényalap volatilitása jellemzően jóval alacsonyabb, mint egy részvényalapé, mert a kötvényárak kevésbé ingadoznak, mint a részvényárfolyamok.
A volatilitás az egyik alapvető építőköve más mutatóknak is: a Sharpe-mutató a hozamot méri a volatilitáshoz viszonyítva, a maximális visszaesés pedig a legrosszabb tényleges esést mutatja, ami gyakran (bár nem mindig) a magasabb volatilitású alapoknál nagyobb.
Mire figyelj?
A volatilitás egy múltbeli mutató — a jövőbeli ingadozás lehet ettől eltérő, különösen piaci stresszhelyzetekben, amikor a korrelációk és a kilengések hirtelen megugorhatnak.
Másik buktató: a volatilitás szimmetrikusan kezeli a felfelé és lefelé irányuló mozgásokat. Egy alap, amelyik hirtelen sokat emelkedik, ugyanúgy magas volatilitást mutat, mint amelyik hirtelen sokat esik — pedig befektetőként a lefelé irányuló kilengés fáj igazán. Emiatt sok befektető a volatilitás mellett a maximális visszaesést is megnézi, ami kifejezetten a legrosszabb esést ragadja meg.
A saját kockázattűrő képességedhez mérten érdemes választani: ha nem viselnéd el nyugodtan, hogy a befektetésed értéke egy év alatt akár 20%-ot is essen, kerüld a magas volatilitású alapokat, még ha vonzó a hosszú távú hozamuk. Ebben segít az Alapválasztó kérdőíve.
Példa
Két alap átlagos éves hozama egyaránt 8% az elmúlt 5 évben. Az A alap éves hozamai: 7%, 9%, 8%, 8%, 8% — nagyon stabil, alacsony volatilitású. A B alap éves hozamai: –10%, 25%, 5%, 15%, 5% — ugyanaz az 8%-os átlag, de sokkal hektikusabb úton, magas volatilitással.
Aki 2 000 000 forintot fektetett be, mindkét esetben nagyjából ugyanoda jutott 5 év alatt, de a B alap befektetőjének útközben sokkal nagyobb idegfeszültséget és egy komoly, ideiglenes veszteséget is el kellett viselnie.
Gyakori kérdések
Mi a különbség a volatilitás és a maximális visszaesés között? A volatilitás az összes hozamingadozás átlagos mértékét méri, a maximális visszaesés kifejezetten a legnagyobb, tényleges csúcstól-mélypontig tartó esést mutatja — ez utóbbi jobban tükrözi a „legrosszabb forgatókönyvet”.
Alacsony volatilitású alap mindig biztonságosabb? Jellemzően igen, kisebb a kilengés kockázata, de cserébe a hosszú távú hozampotenciál is alacsonyabb lehet — a kettő között kell mérlegelni a saját céljaid és időtávod alapján.
Hol találom meg egy alap volatilitását? A KID dokumentumban közölt SRRI-fokozat közvetve tükrözi, az Alapszűrőben pedig a kockázati nézetben közvetlenül is megjelenik.