Mit jelent?
A Sharpe-mutató azt fejezi ki, hogy egy befektetés mennyi többlethozamot termelt a kockázatmentes hozamhoz képest, egységnyi volatilitásra vetítve. Egyszerűbben: hány egység hozamot kaptál cserébe minden egység vállalt ingadozásért.
A mutatót William Sharpe Nobel-díjas közgazdász dolgozta ki, és a lényege, hogy a puszta hozam félrevezető lehet, ha nem nézed hozzá a kockázatot. Egy alap, amelyik évi 12%-ot hoz, de közben hatalmasakat ingadozik, lehet, hogy rosszabb Sharpe-mutatóval rendelkezik, mint egy másik, amelyik csak 8%-ot hoz, de sokkal simábban.
A gyakorlatban minél magasabb a Sharpe-mutató, annál „hatékonyabban” termelte az alap a hozamát a vállalt kockázathoz képest. Negatív Sharpe-mutató azt jelzi, hogy az alap még a kockázatmentes hozamnál is kevesebbet termelt — vagyis a vállalt kockázat nem térült meg.
Hogyan működik?
A képlet: Sharpe-mutató = (az alap hozama – kockázatmentes hozam) / az alap volatilitása.
A kockázatmentes hozam jellemzően egy rövid lejáratú állampapír hozamával közelíthető — ez az a szint, amit gyakorlatilag kockázat vállalása nélkül is el tudnál érni. A számláló tehát a „megérte-e egyáltalán kockázatot vállalni” kérdésre válaszol, a nevezőben lévő volatilitás pedig azt méri, mennyi kockázatot vállaltál ezért.
Ha egy alap éves hozama 10%, a kockázatmentes hozam 6%, a volatilitása pedig 8%, a Sharpe-mutató (10% – 6%) / 8% = 0,5. Ha egy másik alap ugyanazt a 10%-os hozamot 16%-os volatilitással éri el, a Sharpe-mutatója csak (10% – 6%) / 16% = 0,25 — vagyis fele akkora hatékonysággal termelte ugyanazt a hozamot.
A magyar alapok adatlapjain a Sharpe-mutatót jellemzően 1 vagy 3 éves időtávra közlik, és leginkább azonos kategórián belül érdemes összehasonlítani vele — egy kötvényalap és egy részvényalap Sharpe-mutatóját nem sokat mond, ha a kettő teljesen más kockázati profilú.
Mire figyelj?
A Sharpe-mutató érzékeny a választott időtávra és a kockázatmentes hozam definíciójára — más eredményt kapsz 1 éves és 5 éves adatokkal, és más eredményt, ha más állampapír-hozamot használsz referenciának. Emiatt csak azonos módszertannal számolt Sharpe-mutatókat érdemes összevetni, mint amilyet konzisztensen közöl az Alapszűrő.
Másik buktató, hogy a Sharpe-mutató a volatilitást szimmetrikusan kezeli — nem tesz különbséget a kellemes (felfelé) és a kellemetlen (lefelé) ingadozás között. Egy alap, amelyik hirtelen sokat emelkedik, „büntetést” kaphat a Sharpe-mutatóban a megnövekedett volatilitás miatt, pedig ez a befektetőnek jó hír volt.
Végül: a Sharpe-mutató is múltbeli adat — nem garantálja, hogy a jövőben ugyanolyan hatékonyan termeli majd a hozamot az alap a kockázathoz képest.
Példa
Panni két vegyes alap között választ. Az A alap éves hozama 11%, volatilitása 10%. A B alap éves hozama szintén 11%, de volatilitása 18%. A kockázatmentes hozam legyen 6%.
A alap Sharpe-mutatója: (11% – 6%) / 10% = 0,5. B alap Sharpe-mutatója: (11% – 6%) / 18% ≈ 0,28.
Bár a két alap hozama azonos, az A alap sokkal hatékonyabban érte el ugyanazt az eredményt — kevesebb ingadozással kellett megküzdenie a befektetőnek.
Gyakori kérdések
Mekkora Sharpe-mutató számít jónak? Nincs egyetlen univerzális küszöb — mindig az azonos kategóriájú alapokhoz viszonyítva érdemes értékelni; a magasabb szám relatíve jobb kockázat-hozam viszonyt jelez.
Miért térhet el ugyanannak az alapnak a Sharpe-mutatója két különböző adatforrásnál? Mert eltérő az alapul vett időtáv vagy a kockázatmentes hozam referenciája — érdemes egy forrást következetesen használni az összehasonlításhoz.
Helyettesítheti a Sharpe-mutató a maximális visszaesés vizsgálatát? Nem — a Sharpe-mutató átlagos hatékonyságot mér, a maximális visszaesés pedig a legrosszabb tényleges esést; a kettő együtt ad teljesebb képet a kockázatról.