Mit jelent?
A hagyományos kötvény fix kamatot ígér a futamidő alatt: ha egyszer megveszed, tudod, mennyi kupont fogsz kapni minden évben. A változó kamatozású kötvénynél (angolul floating rate note, röviden FRN) ez másképp működik: a kamat egy referenciakamathoz - Magyarországon jellemzően a BUBOR-hoz (bankközi kamatlábhoz) - van kötve, plusz egy előre meghatározott felárhoz, és rendszeres időközönként, például negyedévente újraszámolódik.
Ha tehát a BUBOR 6 százalék, és a kötvény felára 1 százalékpont, akkor a soron következő kamatperiódusban 7 százalékos kamatot fizet a papír. Ha a BUBOR a következő negyedévben 5,5 százalékra csökken, a kamat is ennek megfelelően módosul.
Miért fontos?
A változó kamatozású kötvény legfőbb tulajdonsága, hogy árfolyama sokkal kevésbé érzékeny a piaci kamatszint elmozdulására, mint egy fix kamatozású kötvényé. Mivel a kamat maga is követi a piacot, nincs akkora eltérés a papír kínálta hozam és az aktuális piaci elvárás között, ezért az árfolyam is stabilabb marad emelkedő vagy csökkenő kamatkörnyezetben.
Ez azt is jelenti, hogy ha a kamatok emelkednek, a változó kamatozású kötvény tulajdonosa gyorsabban részesül a magasabb hozamból, mint egy fix kamatozású papír birtokosa, akinek a régi, alacsonyabb kamatú kötvénye relatíve kevésbé vonzóvá válik. Csökkenő kamatkörnyezetben viszont fordított a helyzet: a fix kamatozású papír tulajdonosa jár jobban, mert az ő magasabb kamata változatlan marad.
Mire figyelj?
Nézd meg, pontosan melyik referenciakamathoz van kötve a papír, és mekkora a felár - ez adja a kockázati megítélést a kibocsátóról. Fontos az is, hogy a kamatláb-kockázat itt nem tűnik el teljesen, csak jellemzően kisebb, mint fix kamatozású társaiknál. A hazai állampapírpiacon is találkozhatsz változó kamatozású konstrukciókkal, ahol a kamat a jegybanki alapkamathoz vagy más referenciához igazodik - a mindenkori feltételeket mindig az adott kibocsátás tájékoztatójában érdemes ellenőrizni.