Mit jelent?
Képzelj el két befektetőt, mindketten 10 évig fektetnek be, és mindkettőjük átlaghozama azonos. Ha csak befizetnek és soha nem vesznek ki pénzt, a hozamok sorrendje nem számít – a végösszeg ugyanaz lesz. De ha közben rendszeresen kivesznek pénzt (pl. nyugdíjas éveikben megélhetésre), akkor a sorrend nagyon is számít.
Ha valaki éppen akkor kénytelen kivenni pénzt, amikor a piac esik, akkor relatíve többet kell eladnia a befektetéséből (mert olcsóbb az egység), ami tartósan csökkenti a megmaradó tőkét – még akkor is, ha a piac utána visszapattan. Ez a szekvenciakockázat lényege: nem az átlaghozam, hanem a rossz évek időzítése dönt.
Példa
Tegyük fel, hogy Anna és Béla is 20 millió forinttal vonul nyugdíjba, és mindketten évi 1,5 millió forintot vesznek ki megélhetésre. Anna nyugdíjazásának első éveiben a piac esik 15%-ot, majd később erőteljesen emelkedik. Béla esetében fordítva történik: előbb évekig emelkedik a piac, a visszaesés csak a végén jön.
Bár mindkettőjük hosszú távú átlaghozama azonos lehet, Annának rosszabb lesz a helyzete: a korai veszteség miatt kevesebb tőke marad, ami később már kevésbé tud részesülni a piaci fellendülésből, miközben ő továbbra is ugyanannyit vesz ki belőle.
Mire figyelj?
A szekvenciakockázat különösen fontos nyugdíjban történő vagyonfelhasználás idején, amikor valaki már nem befizet, hanem rendszeresen kivesz pénzt a felhalmozott vagyonból. Ekkor érdemes a kivonási stratégiát rugalmasan kezelni: rossz piaci években kevesebbet kivenni, esetleg tartalékot képezni biztonságosabb eszközökben, hogy ne kelljen mélyponton eladni.
A maximális visszaesés mutató segíthet felmérni, mekkora esésre kell felkészülni. Az életciklus alapok is részben ezt a problémát kezelik, fokozatosan csökkentve a kockázatosabb eszközök arányát, ahogy közeledik a kivonási időszak.