Mit jelent?
A straddle stratégia lényege, hogy a befektető ugyanarra a mögöttes eszközre, ugyanazzal a kötési árfolyammal és lejárati dátummal egyszerre vásárol egy vételi (call) és egy eladási (put) opciót is. Ezért a konstrukcióért két külön opciós felárat, azaz prémiumot kell megfizetni.
A cél nem az árfolyam irányának eltalálása, hanem annak a fogadása, hogy a mögöttes eszköz ára a lejáratig nagyot mozdul el – bármelyik irányba. Ha az árfolyam jelentősen emelkedik, a call opció ér sokat; ha jelentősen esik, a put opció hozza a nyereséget. A veszteség akkor a legnagyobb, ha az árfolyam alig mozdul, és mindkét opció értéktelenül jár le.
Hogyan működik?
A straddle akkor válik nyereségessé, ha az árfolyam elmozdulása – bármelyik irányba – meghaladja a két opcióért összesen kifizetett prémiumok összegét. Minél nagyobb a piac várt volatilitása (jellemzően fontos vállalati bejelentések, például eredményközlés, jegybanki döntés vagy választás előtt), annál drágábbak az opciók, mert a piac már eleve beárazza a nagyobb elmozdulás esélyét.
Ez a fogalom szorosan kapcsolódik az implikált volatilitáshoz: a straddle ára gyakorlatilag azt tükrözi, mekkora árfolyammozgást vár a piac egy adott időszakra. Ha a tényleges elmozdulás kisebb, mint amit a piac beárazott, a straddle vesztes ügylet lesz, még akkor is, ha az irány elméletileg jól lett eltalálva.
Mire figyelj?
A straddle egy tisztán opciós, viszonylag komplex technika, amely két prémium egyidejű kifizetését igényli, így a nyereséghez viszonylag nagy elmozdulásra van szükség. Az idő múlása (az opciók időértékének csökkenése) a straddle vásárlójának ellene dolgozik, ha az árfolyam nem mozdul kellő mértékben és kellő ütemben.
Ez a stratégia elsősorban tapasztalt, a származtatott piacokat jól ismerő befektetőknek szól, és megfelelő kockázatkezelés nélkül jelentős veszteséggel is járhat.