Mit jelent?
A modern portfólióelmélet (angolul Modern Portfolio Theory, MPT) Harry Markowitz nevéhez fűződik, aki az 1950-es években dolgozta ki. A lényege: egy eszköz kockázatát nem önmagában kell nézni, hanem aszerint, hogy hogyan mozog együtt a portfólió többi elemével. Két eszköz, amelyik külön-külön kockázatosnak tűnik, együtt tartva mégis csökkentheti a teljes portfólió ingadozását - ha árfolyamuk nem egy irányba mozog. Ezt a hatást nevezzük diverzifikációnak. Az elmélet szerint minden kockázati szinthez tartozik egy elméletileg legjobb portfólió-összetétel, amelyik a lehető legnagyobb várható hozamot adja. Ezeknek a legjobb portfólióknak a sorozata rajzolja ki a hatékony határt.
Hogyan működik a gyakorlatban?
A modern portfólióelmélet két bemenetre épít: az egyes eszközök várható hozamára és kockázatára (szórására), valamint arra, hogy az eszközök hozamai mennyire mozognak együtt (korreláció). Ha egy portfólióban forintkötvények és részvények is vannak, és ezek árfolyama nem szinkronban mozog, a kettő együtt simábban teljesíthet, mint bármelyik önmagában. Az elmélet gyakorlati alkalmazása ma is ez: nem az számít, hogy egy adott befektetési alap önmagában mennyire kockázatos, hanem hogy hogyan illeszkedik a már meglévő portfólióba. Az MPT-ből nőtt ki később a CAPM, amely az eszközárazás egy továbbfejlesztett modellje, illetve számos, a mai napig használt portfólióépítési módszer.
Mire figyelj?
A modern portfólióelmélet feltételezései a gyakorlatban nem tökéletesen igazak - például, hogy a hozamok normális eloszlást követnek, vagy hogy a múltbeli korrelációk a jövőben is fennmaradnak. Válságok idején sok eszköz korrelációja hirtelen megnő, épp amikor a diverzifikáció a legjobban kellene. Emiatt az elméletet inkább kiindulópontnak érdemes tekinteni, nem tévedhetetlen receptnek. Aki alapokból építkezik, a Díj-műhelyben és az Alapszűrőben is tudja nézni, hogy egy adott alap milyen eszközosztályt fed le, és ez hogyan illeszkedik a saját portfóliójába.