Mit jelent?
A diverzifikáció a kockázatkezelés alapelve: ne tedd az összes tojást egy kosárba. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a befektetéseidet szétosztod különböző eszközosztályok (részvény, kötvény, ingatlan), szektorok, országok és akár devizák között. A lényeg nem a mennyiség, hanem a függetlenség: két olyan részvény, amely ugyanabban a szektorban, ugyanazon gazdasági erőknek van kitéve, alig ad diverzifikációs előnyt, még ha formálisan két különböző papírról is van szó. Az igazi diverzifikáció olyan eszközöket kombinál, amelyek különböző piaci körülmények között eltérően viselkednek — ezt a kapcsolatot méri a korreláció.
Hogyan működik?
Ha egyetlen hazai részvénybe fekteted a megtakarításodat, és az a vállalat rosszul teljesít, a teljes vagyonod veszélybe kerül. Ha viszont a pénzed szétosztod húsz különböző vállalat részvényei, néhány kötvény és esetleg egy kis arany- vagy ingatlankitettség között, egyetlen rossz esemény — egy csőd, egy szektorválság — csak a portfólió kis részét érinti. A befektetési alapok pontosan ezt a diverzifikációt kínálják egyetlen csomagban: egy vegyes alap befektetési jegyének megvásárlásával máris tucatnyi vagy akár száz különböző értékpapírban leszel érdekelt, amit egyénileg drága és bonyolult lenne összeállítani. A diverzifikáció mértékét gyakran az eszközallokáció dönti el: mekkora arányban van részvény, kötvény és egyéb eszköz a portfólióban.
Mire figyelj?
A diverzifikáció nem csökkenti nullára a kockázatot, és nem óv meg egy általános piaci összeomlástól — válság idején a korrelációk gyakran megugranak, és a látszólag független eszközök együtt esnek. Vigyázz az álszinkron diverzifikációval is: ha három különböző hazai részvényalapot veszel, de mindegyik ugyanazokat a nagy hazai blue chip papírokat tartja hasonló arányban, valójában nem diverzifikáltál, csak megháromszoroztad a díjat. Érdemes a diverzifikációt eszközosztályok között (részvény, kötvény, ingatlan, nyersanyag) és földrajzi régiók között is végiggondolni, nem csak egyetlen piacon belül. A kockázattűrő képességedhez illő eszközallokáció kialakításában segíthet az Alapválasztó.
Példa
Képzelj el két 1 millió forintos portfóliót. Az első a teljes összeget egyetlen hazai bankrészvénybe fekteti. Ha a bank egy szabályozói bírság miatt 30%-ot esik, a portfólió 300 000 forintot veszít egyetlen esemény miatt. A második portfólió ugyanazt az 1 millió forintot szétosztja: 400 000 forint egy széles részvényalapban (amiben a bank csak 3%-os súllyal szerepel), 400 000 forint egy kötvényalapban, 200 000 forint pedig egy ingatlanalapban. Ugyanaz a bankcsőd-szintű esemény ebben az esetben csak a részvényalap-rész 3%-át, azaz mindössze 12 000 forintot érint közvetlenül — a kötvény- és ingatlanrész érintetlen marad, és akár ellensúlyozhatja is a veszteséget, ha a befektetők a biztonságosabb eszközök felé menekülnek.
Gyakori kérdések
Elég egyetlen vegyes alapot venni a diverzifikációhoz? Sokszor igen — egy jól összeállított vegyes alap már önmagában sok eszközosztályt és sok kibocsátót tartalmaz, ami komoly diverzifikációs előnyt ad.
Mennyi alap kell a megfelelő diverzifikációhoz? Nincs varázsszám; a lényeg a függetlenség, nem a darabszám — három, egymástól eltérő eszközosztályba tartozó alap többet ér, mint tíz hasonló részvényalap.
A diverzifikáció csökkenti a hozamlehetőséget is? A várható hozamot alig, mert a kockázatot elsősorban az egyedi, nem rendszerszintű kockázat csökkentésével mérsékli, nem a piaci átlagos hozam feláldozásával.