Mit jelent?
A korreláció egy −1 és +1 közötti szám, amely két befektetés (két részvény, két alap, vagy egy alap és egy piaci index) hozamainak együttmozgását fejezi ki. A +1-es korreláció azt jelenti, hogy a két eszköz tökéletesen együtt mozog: ha az egyik emelkedik, a másik ugyanolyan arányban emelkedik. A −1-es korreláció a tökéletes ellentétes mozgást jelenti: ha az egyik emelkedik, a másik pontosan ugyanannyit esik. A 0 körüli érték azt jelzi, hogy a két eszköz mozgása gyakorlatilag független egymástól.
A gyakorlatban tökéletes +1 vagy −1 korreláció ritkán fordul elő — inkább fokozatokról beszélünk. Két hazai bankrészvény korrelációja jellemzően magas (mindkettőt hasonlóan mozgatja a kamatkörnyezet és a gazdasági ciklus), míg egy részvény és az arany korrelációja jellemzően alacsony vagy időszakosan negatív is lehet.
A korreláció a diverzifikáció matematikai alapja: nem az számít, hogy hány különböző eszközöd van, hanem hogy ezek mennyire mozognak függetlenül egymástól.
Hogyan működik?
A korrelációt statisztikai módszerrel, a két eszköz múltbeli hozamsorozatának összevetésével számítják ki, jellemzően egy meghatározott időszakra (például az elmúlt 3 vagy 5 év havi hozamaira). Az eredmény egyetlen szám, amely azt mutatja, mennyire mozogtak együtt a vizsgált időszakban.
Egy jól összeállított eszközallokáció tudatosan keres alacsony korrelációjú elemeket. Egy tisztán részvényekből álló portfólió — akárhány cégből is áll — valójában egyetlen nagy kockázati blokk, mert válság idején a legtöbb részvény együtt esik: a korrelációjuk a piaci stresszhelyzetekben jellemzően megnő. Ezért érdemes olyan eszközosztályokat is bevonni — kötvényeket, esetleg aranyat vagy más nyersanyagot —, amelyek korrelációja a részvényekkel alacsonyabb, és épp a nehéz piaci pillanatokban fejtik ki a stabilizáló hatásukat.
A korreláció nem statikus: gazdasági környezettől, kamatkörnyezettől és piaci hangulattól függően időben változik, ezért egy portfólió diverzifikáltságát érdemes rendszeresen felülvizsgálni, nem elég egyszer beállítani.
Mire figyelj?
A leggyakoribb hiba, hogy valaki sok különböző alapot vagy részvényt vásárol, és azt hiszi, ezzel diverzifikált — miközben ezek mind ugyanarra a kockázati tényezőre (például a hazai gazdasági ciklusra vagy a globális technológiai szektorra) épülnek, tehát a korrelációjuk magas, és a portfólió valójában koncentrált maradt.
A másik buktató, hogy a korreláció válság idején jellemzően megnő, éppen akkor, amikor a legjobban számítanánk a diverzifikáció védő hatására. Ez az úgynevezett „korrelációs kockázat”: a normál piaci körülmények között alacsony korrelációjú eszközök stresszhelyzetben hirtelen együtt kezdenek mozogni, mert a befektetők pánikszerűen mindenből egyszerre menekülnek a biztonságosabb eszközök felé.
A korrelációt sosem önmagában érdemes nézni, hanem a volatilitással és a bétával együtt: egy alacsony korrelációjú, de önmagában is nagyon kockázatos eszköz hozzáadása nem feltétlenül csökkenti a portfólió teljes kockázatát. Az Alapválasztó kérdőíve pontosan azt segít feltérképezni, milyen eszközosztály-keverék illik a saját kockázattűrő képességedhez.
Példa
Tegyük fel, hogy valakinek 2 000 000 forintja van, és két hazai részvényalapba fekteti, amelyek korrelációja 0,95 — vagyis szinte tökéletesen együtt mozognak, mert mindkettő jórészt ugyanazokat a hazai nagyvállalatokat tartja. Egy rossz piaci évben, amikor a hazai tőzsde 15%-ot esik, mindkét alap nagyjából ugyanennyit veszít — a diverzifikáció papíron megvolt (két különböző alap), a gyakorlatban viszont alig csökkentette a kockázatot.
Ha ehelyett a 2 000 000 forintot egy hazai részvényalap és egy alacsony korrelációjú kötvényalap között osztja meg fele-fele arányban, ugyanabban a rossz részvénypiaci évben a kötvényalap rész várhatóan sokkal kisebb mértékben mozog együtt az eséssel — a teljes portfólió vesztesége jóval 15% alatt maradhat, mert a két elem valóban különböző kockázati forrásokra épül.