Mit jelent?
A megtakarítási életbiztosításban a hangsúly a tőkefelhalmozáson van: a rendszeresen befizetett díjból csak egy kisebb hányad megy el a haláleseti kockázat fedezésére, a többség befektetésre kerül. Ez a felépítés fordítottja a kockázati életbiztosításnak, ahol nincs megtakarítási elem, és rokon terméke a vegyes életbiztosításnak, amely a kettőt nagyjából egyenlő súllyal ötvözi. A megtakarítási forma lehet hagyományos, ahol a biztosító garantált és esetleg többlethozamot ígér, vagy unit-linked típusú, ahol az ügyfél maga választja ki, milyen eszközalapokba - jellemzően befektetési alapokba - kerüljön a pénze.
Hogyan működik?
A szerződő rendszeres díjat fizet be, amelyből a biztosító levonja a saját kezelési költségét és a minimális kockázati fedezet díját, a fennmaradó összeget pedig befekteti. Hagyományos konstrukciónál ez a biztosító általános portfóliójában történik, unit-linked terméknél az ügyfél eszközalapok között oszthatja meg a befizetést, saját kockázatviselés mellett. A futamidő végén a felhalmozott érték kerül kifizetésre, a biztosított halála esetén pedig a kedvezményezett jut hozzá az összeghez - jellemzően a felhalmozott érték és egy minimális kockázati kiegészítés együtteséhez.
Mire figyelj?
A megtakarítási életbiztosítás hosszú futamideje - gyakran 10-20 év - miatt az első években a kezdeti és fenntartási költségek jelentősen ronthatják a hozamot, és korai felmondás esetén jellemzően csak alacsony visszavásárlási értéket kapsz vissza. Unit-linked terméknél érdemes megnézni, milyen eszközalapokból választhatsz, és mekkora azok teljes költséghányada - ehhez hasznos kiindulópont lehet a Díj-műhely, ahol a mögöttes befektetési alapok díjstruktúráját is átláthatod. Mindig érdemes összevetni egy megtakarítási életbiztosítás teljes költségét azzal, mintha külön kötnél kockázati biztosítást és fektetnél be önállóan, mert a kettő szétválasztva olykor olcsóbb lehet.