Mit jelent?
A likviditási csapda (liquidity trap) fogalmát John Maynard Keynes közgazdász vezette be a nagy gazdasági világválság idején. A helyzet lényege, hogy a kamatok már nagyon alacsonyak, esetleg közel nullák, és a jegybank hagyományos eszköze — az alapkamat további csökkentése — már nem tud érdemben hatni, mert a gazdasági szereplők bizalma megrendült. Ahelyett, hogy az olcsó pénzt elköltenék vagy befektetnék, a háztartások és vállalatok inkább készpénzben vagy biztonságos, likvid eszközökben tartják a vagyonukat, mert félnek a jövőtől: recessziótól, deflációtól, vagy egyszerűen nem látnak jó befektetési lehetőséget. Ilyenkor a pénzkínálat bővítése (például mennyiségi lazítás útján) sem éri el a célját, mert a többletpénz nem kerül forgalomba, hanem megtakarításként „csapdába” esik. A likviditási csapda jellemzően defláció vagy annak veszélye idején alakul ki, amikor a fogyasztók azért halasztják a vásárlást, mert arra számítanak, hogy a jövőben olcsóbb lesz — ez pedig önbeteljesítő módon tovább mélyíti a gazdasági visszaesést.
Miért nehéz belőle kilábalni?
A likviditási csapda azért különösen problémás, mert a jegybank hagyományos eszköztára — a kamatpolitika — kimerül: a kamat nem mehet érdemben nulla alá (bár néhány jegybank, például az Európai Központi Bank vagy a svájci jegybank, kísérletezett negatív kamatokkal is). Ilyenkor a jegybankok gyakran nem hagyományos, „unortodox” eszközökhöz nyúlnak: nagy volumenű eszközvásárlási programokhoz (mennyiségi lazítás), vagy a kormányzat lép be fiskális ösztönzéssel (állami beruházások, adócsökkentés), hogy közvetlenül pörgesse a keresletet, mivel a monetáris politika önmagában tehetetlen. Japán az 1990-es évektől évtizedeken át küzdött hasonló helyzettel, ahol az alacsony kamatok és a laza monetáris politika ellenére a gazdaság stagnált. A befektető szempontjából a likviditási csapda azt jelzi, hogy a kötvénypiaci hozamok tartósan alacsonyak maradhatnak, a részvénypiaci növekedés lassulhat, és a defenzív, alacsony kockázatú eszközök relatív vonzereje nő — bár hosszú távon ez a reálhozamokat is nyomás alá helyezheti.