Mit jelent?
A defláció az infláció ellentéte: az árszínvonal tartós, széles körű csökkenése. Fontos megkülönböztetni a dezinflációtól, ami csupán az infláció ütemének lassulását jelenti (például 6%-ról 3%-ra), miközben az árak továbbra is emelkednek, csak lassabban. Defláció esetén viszont az árak ténylegesen csökkennek, a pénz vásárlóereje nő. Elsőre ez jó hírnek tűnhet — hiszen ki nem szeretne olcsóbban vásárolni? —, valójában azonban a defláció az egyik legveszélyesebb makrogazdasági jelenség, mert önmagát erősítő spirált indíthat el. Ha a fogyasztók arra számítanak, hogy holnap olcsóbb lesz egy termék, elhalasztják a vásárlást, ami visszafogja a keresletet, ez pedig további áresést és termeléscsökkentést okoz a vállalatoknál, ami elbocsátásokhoz és jövedelemcsökkenéshez vezet — ez tovább mélyíti a defláció spirálját. A defláció a hiteleket is drágábbá teszi reálértéken: az adósság névértéke nem csökken, miközben a jövedelmek és az eszközárak esnek, ami nehezebbé teszi a törlesztést.
Miért félnek tőle a jegybankok?
A jegybankok — köztük az MNB — ezért nem a nulla inflációt, hanem egy mérsékelt, pozitív inflációs célt (Magyarországon 3%) követnek: ez biztonsági puffert ad a defláció ellen. Ha a gazdaság defláció felé sodródik, a hagyományos monetáris eszközök (kamatcsökkentés) hatástalanná válhatnak — ezt hívják likviditási csapdának —, mert a kamat már közel nulla, de a szereplők mégsem költenek, mert deflációs várakozásaik vannak. Japán a defláció klasszikus, hosszan elhúzódó példája: az 1990-es évek eleje óta évtizedeken át küzdött stagnáló árakkal és gazdasági növekedéssel. Befektetőként a defláció azt jelenti, hogy a reáleszközök (részvény, ingatlan) hozama nyomás alá kerülhet, míg a fix kamatozású, jó minőségű kötvények reálértéke nőhet, hiszen a névleges kamat mellé negatív infláció társul. Ha a hazai kötvényalapok jelenlegi kamat- és inflációs környezetben nyújtott teljesítménye érdekel, az Alapszűrőben kategóriánként is összevetheted őket.