Mit jelent?
Nyugdíjas korban induló kifizetéskor sok megtakarítási forma — önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás, nyugdíj-előtakarékossági számla — engedi választani, hogy a felhalmozott összeget egyben veszed fel, vagy rendszeres, havi/éves járadékként kapod. Az egyösszegű kifizetés azonnal a te kezedbe adja a teljes tőkét, a járadék pedig egy előre meghatározott (fix időtartamú vagy élethosszig tartó) ütemben fizeti ki azt, jellemzően egy biztosító közreműködésével.
Mire figyelj?
Az egyösszegű kifizetés rugalmasságot ad: te döntesz, mire és mikor költöd a pénzt, és magad kezeled a befektetést is tovább, ha nem akarod azonnal elkölteni. Ennek ára a saját felelősség: ha rosszul osztod be, vagy rossz piaci pillanatban fekteted be újra, könnyebben kifogyhatsz a pénzből, mielőtt szükséged lenne rá. A járadék ezzel szemben biztosítja a kiszámítható, folyamatos jövedelmet, és élethosszig tartó formában védelmet nyújt az ellen, hogy túléld a megtakarításodat — ezt a kockázatot hívják hosszúélet-kockázatnak. Cserébe elveszíted a rugalmasságot, és a biztosító kalkulációjától (várható élettartam, elvárt hozam) függ, mennyit fizet havonta.
Miért fontos?
A döntés szorosan összefügg a szekvenciakockázattal is: ha nyugdíjba vonulás után rögtön rossz piaci évek jönnek, és közben rendszeresen pénzt vonsz ki egy önállóan kezelt egyösszegű tőkéből, az aránytalanul lecsökkentheti a megtakarításod élettartamát ahhoz képest, mintha egy fix ütemű járadékot kapnál. Sok nyugdíjcélú termék éppen ezért kombinált megoldást is kínál: a tőke egy részét egyben felveheted, a maradékot pedig járadékosítod. Mielőtt döntesz, érdemes átgondolni az egészségi állapotodat, a családi hátteret (öröklési szándék — egy egyösszegű tőke örökölhető, egy klasszikus élethosszig tartó járadék jellemzően nem), és azt, hogy van-e más, rendszeres jövedelmed nyugdíjas korban.