Mit jelent?
A faktorbefektetés olyan befektetési megközelítés, amely a részvényeket (vagy más eszközöket) nem egyedi elemzés alapján, hanem közös, számszerűsíthető tulajdonságaik - úgynevezett faktorok - szerint csoportosítja és válogatja. A leggyakoribb faktorok közé tartozik a value faktor (olcsón árazott részvények), a momentum faktor (a közelmúltban jól teljesítő részvények), a méretfaktor (kisebb kapitalizációjú cégek), valamint a minőség és az alacsony volatilitás. A kutatások szerint ezek a faktorok hosszú távon, sok részvényen átlagolva statisztikailag magyarázó erővel bírnak a hozamok szóródására - vagyis nem csak véletlenszerű zaj.
Hogyan működik a gyakorlatban?
A faktorbefektetés a gyakorlatban gyakran úgynevezett smart beta vagy faktoralapok formájában jelenik meg: ezek szabályalapú, szisztematikus módon állítanak össze portfóliót egy vagy több faktor mentén, a hagyományos aktív kezelés egyedi részvényválogatása helyett. A cél az, hogy a befektető olcsóbban és átláthatóbban jusson hozzá azokhoz a hozamforrásokhoz, amelyeket korábban csak drága aktív kezeléssel lehetett megcélozni. Fontos különbség a növekedési (growth) stílushoz képest, hogy a faktorbefektetés nem egy szubjektív befektetési filozófia, hanem szisztematikus, szabályalapú szűrés.
Mire figyelj?
A faktorok hozama időben nagyon egyenetlen: egy-egy faktor évekig alulteljesíthet, mielőtt visszatérne a hosszú távú átlaghoz. Emellett a faktorprémiumok a széles körű elterjedés miatt idővel csökkenhetnek - amit sokan ismernek, azt drágábban is árazzák. Fontos az is, hogy a magas forgalmú, gyakran átsúlyozott faktorstratégiáknak jellemzően magasabb a kereskedési és kezelési költsége, ezért érdemes a Díj-műhelyben megnézni, mennyi marad a befektetőnél a faktorprémiumból a költségek levonása után.