Mit jelent?
A kifejezés a XX. század közepéről ered, amikor amerikai vállalatok dollárban denominált kötvényeket bocsátottak ki Európában, hogy elkerüljék a hazai szabályozási korlátokat. Azóta a fogalom általánossá vált: eurókötvénynek nevezünk minden olyan kötvényt, amelyet a kibocsátó nem a saját hazai devizapiacán, hanem nemzetközi szindikátuson keresztül, jellemzően a kibocsátó országának hivatalos devizájától eltérő pénznemben ad el – ez lehet dollár, euró, jen vagy más jelentős deviza is. Magyar szempontból tipikus eset, amikor a magyar állam vagy egy magyar nagyvállalat euróban vagy dollárban bocsát ki kötvényt a nemzetközi tőkepiacon.
Miért fontos?
A kibocsátó számára az eurókötvény szélesebb befektetői kört és gyakran kedvezőbb finanszírozási feltételeket jelent, mivel a nemzetközi piac mélyebb, mint a hazai. A befektető szempontjából viszont ez a devizadiverzifikáció eszköze is lehet: forintból nézve egy eurós vagy dolláros kötvény kitettséget ad az adott devizára, ami a hozam mellett devizakockázatot is hordoz – az árfolyammozgás akár a kamatnyereséget is felülírhatja.
Mire figyelj?
Ha eurókötvénybe vagy ilyeneket tartalmazó alapba fektetsz, nézd meg, hogy a papír vagy az alap devizafedezett (hedgelt) forintosított formában érhető-e el, vagy a devizakockázatot teljesen te viseled. Fontos a kibocsátó hitelminősítése is: eurókötvényt államok, bankok és nagyvállalatok egyaránt kibocsátanak, a kockázati profil ennek megfelelően nagyon eltérő lehet. A magyar piacon elérhető kötvényalapok egy része kifejezetten nemzetközi, eurókötvényekből építkező stratégiát követ, ezeket az Alapszűrőben devizakitettség szerint is lehet szűrni.