Mit jelent?
Amikor egy vállalat, önkormányzat vagy állam pénzt szeretne bevonni, alapvetően kétféle úton teheti: hitelt vesz fel, vagy értékpapírt bocsát ki. A kibocsátó ebben a folyamatban az a fél, aki az értékpapírt "létrehozza" és a piacra viszi. Kötvény esetén a kibocsátó adós: a befektetőtől kapott tőkéért cserébe kamatot fizet, és vállalja a tőke visszafizetését. Részvény esetén a kibocsátó tulajdonrészt ad el: a befektető nem hitelezővé, hanem társtulajdonossá válik, cserébe osztalékra és a vállalat értéknövekedésére jogosult.
Miért fontos?
A kibocsátó azonosítása és minőségének megítélése az egyik legfontosabb lépés bármilyen értékpapír-befektetésnél, mert a hozam mellett elsősorban az ő fizetőképessége vagy üzleti teljesítménye határozza meg a kockázatot. Államkötvénynél a kibocsátó az állam, amelynek kockázatát jellemzően az ország hitelminősítése, költségvetési helyzete és devizatartaléka jelzi. Vállalati kötvénynél és részvénynél a kibocsátó egyedi cég, amelynek pénzügyi stabilitását, iparági kilátásait és vezetését érdemes megismerni. A hitelminősítés és a hitelfelár is alapvetően a kibocsátó kockázatát tükrözi vissza.
Mire figyelj?
Befektetési alapok tulajdonképpen sok különböző kibocsátó papírjait gyűjtik egy portfólióba, így egyetlen kibocsátó problémája kisebb hatással van a teljes hozamra – ez a diverzifikáció egyik alapelve. Amikor egy alap tényleges kockázatát méred fel, érdemes megnézni, mennyire koncentrált a portfólió néhány nagy kibocsátóra, és milyen országokból, iparágakból származnak a mögöttes kibocsátók. Az Alapszűrőben az alapok portfólió-összetétele és kockázati mutatói is elérhetők.