Mit jelent?
Az ETN egy tőzsdén kereskedett, kötvény formájú értékpapír. Első ránézésre hasonlít az ETF-re: az árfolyama egy indexet, nyersanyagot vagy stratégiát követ, és tőzsdén, napközben lehet venni-eladni. A lényegi különbség azonban alapvető: az ETF egy alap, amely ténylegesen birtokolja a mögöttes eszközöket (részvényeket, kötvényeket), az ETN viszont egy kibocsátó bank hitelviszonyt megtestesítő ígérvénye. A bank vállalja, hogy lejáratkor (vagy visszaváltáskor) kifizeti a követett index hozamát, mínusz a díjait – de ezt saját vagyonából teszi, nem egy elkülönített befektetési alapból. Magyar befektető ritkán fut bele közvetlenül ETN-be, mert ez elsősorban amerikai és bizonyos nyersanyag-, illetve tőkeáttételes termékeknél elterjedt konstrukció; hazai forgalmazásban inkább az ETC a nyersanyagpiaci megfelelője.
Miért fontos a különbség?
Az ETN legnagyobb kockázata a partnerkockázat: ha a kibocsátó bank fizetésképtelenné válik, az ETN-tulajdonos egyszerű hitelezőként áll sorba a többi hitelező mögött – függetlenül attól, hogy a mögöttes index időközben mennyit hozott. Ezzel szemben egy ETF vagyona jogilag el van választva az alapkezelő vagyonától, ezért az alapkezelő csődje esetén is a befektetőké marad a portfólió. Az ETN emellett gyakran tartalmaz olyan indexeket vagy stratégiákat (pl. tőkeáttételes, inverz, vagy nehezen fizikailag lekövethető nyersanyag-indexeket), amelyeket ETF formában nehezebb vagy drágább megvalósítani – ez a fő oka, hogy egyáltalán léteznek.
Mire figyelj?
Ha külföldi brókerfelületen ETN-nel találkozol, mindig nézd meg a termék pontos jogi formáját és a kibocsátó hitelminősítését – az elnevezésben szereplő "ETN" rövidítés önmagában jelzi a kockázattípust. Magyar befektetőknek a legtöbb esetben egyszerűbb és biztonságosabb egy hasonló kitettséget nyújtó, valódi vagyonnal fedezett ETF-et vagy befektetési alapot keresni; ehhez jó kiindulópont az Alapszűrő.