Mit jelent?
A unit-linked — más néven befektetési egységekhez kötött — megtakarítási életbiztosítás lényege, hogy a befolyt díj egy része eszközalapokba kerül befektetésre. Az eszközalap formailag hasonlít egy befektetési alapra: van saját portfóliója (kötvények, részvények, vegyes eszközök), és van egy egységára, amely a mögöttes eszközök értékének változásával mozog. A biztosított nem közvetlenül az eszközalap egységeit birtokolja, hanem egy biztosítási szerződés keretében fér hozzá a hozamhoz — jogilag ez fontos különbség.
Hogyan működik?
A biztosító jellemzően több eszközalap közül választási lehetőséget ad — kockázatvállalástól függően lehet pénzpiaci, kötvény-, vegyes vagy részvénytúlsúlyos eszközalap. A befektető (biztosított) a szerződés futamideje alatt akár át is helyezheti a megtakarítását az egyik eszközalapból a másikba, ez az úgynevezett eszközalap-váltás, amely gyakran díjmentes, korlátozott számban évente. Az eszközalap mögött sokszor egy külső alapkezelő valódi befektetési alapja áll, amelybe a biztosító „becsomagolva” fektet be — ilyenkor kétszintű a költségstruktúra.
Mire figyelj?
A unit-linked konstrukció költsége jellemzően magasabb, mint egy közvetlen befektetési alap-vásárlásé, mert a biztosítási elemek (kockázati díj, kezelési költség, esetleges kezdeti költséglevonás) rárakódnak az eszközalap saját költségeire. Ennek átlátható összegzésére vezették be a TKM-mutatót (teljes költségmutató), amely segít összehasonlítani a különböző konstrukciók valós, éves szintű költségterhelését. Mielőtt unit-linked terméket választanál, érdemes összevetni, mekkora hozamot érnél el ugyanazon eszközalapba fektető, közvetlenül elérhető befektetési alappal, és megéri-e a biztosítási csomag extra rétege a te helyzetedben.