Mit jelent?
Aktívan kezelt alapban egy portfóliókezelő vagy egy kisebb csapat folyamatosan elemzi a piacot, és a saját meglátásai alapján választja ki, mely kötvényeket, részvényeket vagy egyéb eszközöket tartsa az alapban. A cél nem a piac lemásolása, hanem annak felülmúlása: hosszabb távon nagyobb hozamot elérni, mint amit egy referenciaindex hozna. Ezzel áll szemben a passzív, indexkövető megközelítés, ahol az alap egyszerűen leképezi egy index összetételét, emberi döntéshozatal nélkül. A magyar alappiacon az aktív kezelés a domináns modell: a legtöbb hazai kötvény-, részvény- és vegyes alap mögött named portfóliókezelő áll, aki saját stratégiát követ.
Hogyan működik?
A portfóliókezelő elemzi a makrogazdasági környezetet, a vállalati fundamentumokat, a kamatkilátásokat, és ezek alapján épít portfóliót. Egy magyar kötvényalap kezelője például eldöntheti, hogy a magyar állampapírok mellett vállalati kötvényeket is beépít, vagy hogy a duráció növelésével nagyobb kamatlábkockázatot vállal, mert kamatcsökkentésre számít. Egy részvényalap kezelője kiválaszthatja, mely hazai vagy külföldi cégek részvényeit tartja alul- vagy felülsúlyozva a referenciaindexhez képest. Ez a döntéshozatal munkaigényes, elemzőgárdát, kutatást és folyamatos figyelmet igényel — ezért az aktívan kezelt alapok jellemzően magasabb alapkezelési díjat számítanak fel, mint az indexkövető társaik, és sok esetben sikerdíjat is felszámítanak, ha a hozam meghalad egy előre rögzített küszöböt.
Mire figyelj?
Az aktív kezelés ígérete a piac felülteljesítése, de ez korántsem garantált — sőt, hosszabb távon a legtöbb aktívan kezelt alap nem éri el tartósan a saját referenciaindexét a magasabb költségek miatt. Mielőtt aktívan kezelt alapot választasz, nézd meg a többletköltséget (a TER-t) és vesd össze azzal, mennyi alfát, azaz index feletti többlethozamot termelt az alap a múltban. A múltbeli teljesítmény azonban nem ad garanciát a jövőre — az úgynevezett hozamperzisztencia, vagyis hogy a jó eredmény kitart-e, a gyakorlatban gyenge: a tavalyi legjobb kezelő idén könnyen lehet átlagos. Érdemes több éves, ciklusokon átívelő hozamot nézni egyetlen kiemelkedő év helyett, és tudatosítani, hogy a magasabb díj csak akkor éri meg, ha az alap tartósan, a költségek levonása után is felülteljesít.
Példa
Tegyük fel, hogy egy hazai vegyes alap referenciaindexe egy évben 8%-ot hozott volna. Az alap aktívan kezelt portfóliója — mert a kezelő alulsúlyozta a gyengélkedő ingatlanszektort, és felülsúlyozta a bankszektort — 10%-os hozamot ért el. Ez 2 százalékpontos alfa, vagyis a felülteljesítés mértéke. Az alap éves díja azonban 1,5%, míg egy hasonló indexkövető termék díja csak 0,3% lenne. Nettó, a díjak levonása után az aktív alap 8,5%-ot hozott a befektetőnek, az elképzelt indexkövető alternatíva pedig 7,7%-ot (a 8%-os index hozamból levonva a 0,3%-os díjat). Ebben az évben tehát az aktív kezelés megérte — de ha a kezelő a következő évben csak az indexet hozza, a magasabb díj miatt az aktív alap alulteljesít a passzív alternatívához képest.
Gyakori kérdések
Mindig jobb hozamot ad az aktív kezelés? Nem — statisztikailag a legtöbb aktívan kezelt alap hosszú távon nem éri el a saját referenciaindexét a magasabb költségek miatt, bár egyedi alapok, egyedi években felülteljesíthetnek.
Miért drágább az aktív kezelés? Mert elemzői munkát, kutatást és folyamatos döntéshozatalt igényel, szemben az indexkövetéssel, ami nagyrészt automatizálható.
Hogyan tudom eldönteni, melyik alap kezelője jó? Nézd meg a hosszú távú, több éves hozamokat a referenciaindexhez viszonyítva, ne egyetlen kiugró évet — ebben segít az Alapszűrő.