Mit jelent?
Ha egy részvényalap éves szinten 12%-ot hozott, ez önmagában nem sokat mond. A kérdés az, hogy ehhez képest mit hozott a piac, amelyben az alap mozgott. Ha a referenciaindex — a viszonyítási alap, amihez az alapot mérik — ugyanabban az időszakban 10%-ot emelkedett, akkor az alap 2 százalékponttal jobban teljesített. Ezt a többletet hívjuk alfának.
Az alfa tehát nem az abszolút hozam, hanem a relatív, kockázattal korrigált teljesítmény mérőszáma. Pozitív alfa azt jelenti, hogy az alapkezelő a piaci mozgáson felül is hozzáadott értéket — jó részvényválasztással, ügyes időzítéssel vagy okos súlyozással. Negatív alfa azt jelzi, hogy az alap alulteljesített a hozzá hasonló kockázatú piaci mozgáshoz képest, tehát a befektető jobban járt volna, ha egyszerűen az indexet követi.
Az alfa fogalma szorosan összefügg a bétával: a béta azt mutatja, mennyire mozog együtt egy alap a piaccal, az alfa pedig azt, hogy ezen felül mennyi „extra” hozamot vagy veszteséget termelt az alapkezelő.
Hogyan működik?
Az alfa kiszámításához először meg kell határozni, milyen referenciaindexhez érdemes egy alapot hasonlítani — egy hazai kötvényalapot mást hasonlítunk, mint egy globális részvényalapot. Ezután az alap tényleges hozamát vetjük össze a referenciaindex hozamával, a béta által jelzett kockázati szint figyelembevételével. Az egyszerűsített képlet: alfa = az alap tényleges hozama − (kockázatmentes hozam + béta × [a referenciaindex hozama − kockázatmentes hozam]).
A gyakorlatban a legtöbb befektető az egyszerűbb, „nyers” formával dolgozik: alap hozama mínusz a referenciaindex hozama, ugyanazon időszakra. Ez pontatlanabb, de sokkal könnyebben érthető, és a hazai piacon is ez terjedt el leginkább az aktívan kezelt alapok minősítésére.
Fontos, hogy az alfa mindig egy adott időszakra és egy adott referenciaindexre vonatkozik. Ugyanaz az alap más-más alfát mutathat egy 1 éves és egy 5 éves időtávon, illetve más-más indexhez viszonyítva is.
Mire figyelj?
Az alfa csábító, mert egyetlen számba sűríti azt, amit mindenki keres: „megéri-e fizetni az aktív kezelésért?” A valóság ennél árnyaltabb. Egy évben elért pozitív alfa lehet szerencse is — egy jól időzített részvényválasztás, ami visszafelé nézve zseniálisnak tűnik, előre nézve viszont kockázatos fogadás volt. Az alfát ezért mindig több éves, lehetőleg legalább 3–5 éves távon érdemes nézni, nem egyetlen jó (vagy rossz) év alapján.
Az is kulcskérdés, hogy a helyes referenciaindexhez hasonlítunk-e. Ha egy alap tényleges portfóliója eltér attól, amihez hasonlítjuk (más régió, más iparági súlyozás, más kockázati profil), a kiszámított alfa félrevezető lehet — nem az alapkezelő ügyességét, hanem a rossz viszonyítási alapot mutatja.
Végül: a pozitív alfát a befektetőnek is meg kell fizetnie — az alapkezelési díj és a TER pontosan azért magasabb az aktívan kezelt alapoknál, mert a kezelő ezt az extra teljesítményt ígéri. Ha az alfa hosszú távon nem haladja meg a többletköltséget, a befektető ténylegesen rosszabbul jár, mintha egy olcsó indexkövető alapot választott volna. Az Alapszűrőben a hozamok és díjak egymás mellett összehasonlíthatók.
Példa
Tegyük fel, hogy egy hazai részvényalap egy év alatt 14%-os hozamot ért el, miközben a referenciaindexe, amelyhez mérik, 11%-ot emelkedett ugyanebben az időszakban. Egyszerűsítve, a béta figyelembevétele nélkül, az alap alfája ekkor +3 százalékpont: az alapkezelő döntései 3 százalékponttal járultak hozzá a hozamhoz a puszta piaci mozgáson felül.
Ha ugyanez az alap 1,8%-os éves TER-t számít fel, míg egy hasonló piacot lefedő indexkövető alternatíva 0,5%-ért elérhető, a nettó előny (3 százalékpont alfa mínusz az 1,3 százalékpontos díjkülönbség) még mindig pozitív — vagyis ebben az évben megérte az aktív kezelést választani. A kérdés az, hogy ez a 3 százalékpontos alfa tartósan megismételhető-e a következő években is.