Mit jelent?
A Treynor-mutató (más néven Treynor-arány) egy kockázattal korrigált hozammutató, amely a befektetés hozamtöbbletét - a kockázatmentes hozam feletti részt - a portfólió bétájához viszonyítja. A béta azt méri, mennyire mozog együtt egy befektetés a piaccal: az 1-nél nagyobb béta nagyobb piaci érzékenységet, az 1-nél kisebb kisebbet jelent. A Sharpe-mutatóval szemben, amely a teljes szórást (a piaci és az egyedi kockázatot együtt) veszi figyelembe, a Treynor-mutató kifejezetten a piaci - más néven szisztematikus - kockázatra fókuszál, azt feltételezve, hogy a portfólió már kellően diverzifikált ahhoz, hogy az egyedi, cégspecifikus kockázatok kioltsák egymást.
Hogyan számítják?
A Treynor-mutatót úgy kapjuk, hogy a portfólió átlagos hozamából kivonjuk a kockázatmentes hozamot (jellemzően egy rövid lejáratú állampapír hozamát), majd az eredményt elosztjuk a portfólió bétájával. Minél magasabb az érték, annál több hozamot termelt a befektetés minden egységnyi piaci kockázatért. Két alapot, amelyek eltérő piaci érzékenységgel (bétával) rendelkeznek, a Treynor-mutató segítségével összehasonlítható módon lehet értékelni - míg a nyers hozam önmagában félrevezető lehet, ha az egyik alap egyszerűen csak nagyobb piaci kockázatot vállalt.
Mire figyelj?
A Treynor-mutató csak akkor ad megbízható képet, ha a vizsgált portfólió valóban jól diverzifikált, hiszen a mutató kifejezetten feltételezi, hogy az egyedi kockázatot a diverzifikáció már kiiktatta. Egy koncentrált, kevés papírból álló portfóliónál a béta nem feltétlenül tükrözi a teljes kockázatot, így a Treynor-mutató torz képet adhat - ilyenkor inkább a Sharpe- vagy Sortino-mutató lehet informatívabb. Emellett a béta becslése is múltbeli adatokra épül, és időszakonként változhat, ami a Treynor-mutató értékét is befolyásolja. Alapok közötti összehasonlításnál érdemes ugyanarra az időtávra és ugyanazzal a módszertannal számolt értékeket nézni.