Mit jelent?
A ROIC azt fejezi ki, hogy egy vállalat adózás utáni működési eredménye hogyan aránylik a benne dolgozó teljes befektetett tőkéhez, amely a tulajdonosok saját tőkéjét és a kamatozó hiteleket, kötvényeket is magában foglalja. A mutató lényege, hogy nem tesz különbséget aszerint, hogy a cég működését saját vagy idegen forrásból finanszírozták – csak azt nézi, hogy a befektetett tőke egésze mekkora hozamot hoz. Ezért a ROIC a vállalat alapvető, tőkeszerkezettől független üzleti hatékonyságát mutatja meg.
Hogyan működik?
A ROIC kiszámításához az adózott, kamatfizetés előtti működési eredményt (NOPAT) elosztjuk a befektetett tőkével (saját tőke plusz kamatozó adósság, csökkentve a pénzeszközökkel). Ha egy vállalat 10 milliárd forint befektetett tőkével dolgozik, és 1,2 milliárd forint NOPAT-ot termel, akkor a ROIC 12%. Ezt az értéket érdemes összevetni a vállalat WACC-jával, azaz a súlyozott tőkeköltségével: ha a ROIC magasabb, mint a WACC, a cég valódi értéket teremt a befektetőinek, ha alacsonyabb, akkor a működése hosszabb távon értéket rombol, még akkor is, ha könyv szerint nyereséges.
Mire figyelj?
A ROIC a ROE-hez, a sajáttőke-arányos nyereséghez hasonló, de más képet ad, mert a ROE csak a saját tőkéhez viszonyít, a ROIC viszont a teljes tőkeszerkezetet nézi. Egy erősen eladósodott cégnél a ROE magasnak tűnhet a tőkeáttétel miatt, miközben a ROIC felfedi, hogy a mögöttes üzleti tevékenység valójában nem annyira hatékony. Iparágak között a ROIC szintje nagyon eltérő lehet, ezért összehasonlításkor mindig hasonló profilú vállalatokat érdemes egymás mellé állítani.