Mit jelent?
A támasz egy olyan árfolyamszint egy részvényen, indexen vagy devizapáron, ahol az árfolyam esése korábban többször megállt, mert ott elegendő vevő jelent meg. Az ellenállás ennek a fordítottja: az a szint, ahol az emelkedés rendszeresen elakadt, mert ott eladók léptek piacra. Képzeld el, hogy egy hazai blue chip részvény háromszor is 1200 forintnál pattant vissza felfelé az elmúlt fél évben — ez a szint lett a támasza. Ha ugyanaz a részvény kétszer megtorpant 1400 forintnál, az az ellenállása.
A két szint nem statikus törvény, hanem tapasztalati megfigyelés: a múltbeli kereskedők memóriája és a piaci szereplők pszichológiája alakítja ki. Minél többször „tesztelte" az árfolyam ugyanazt a szintet anélkül, hogy áttörte volna, annál erősebbnek tekintik a befektetők azt a szintet.
Hogyan működik?
Ha az árfolyam áttöri az ellenállást, az a szint gyakran új támasszá válik — ezt hívják szereptörésnek vagy szintváltásnak. Ez a jelenség jól illusztrálja, miért nem egzakt tudomány a technikai elemzés: a szintek inkább zónák, mint pontos árak, és a kereskedők a saját trendvonal rajzolásukkal, illetve más eszközökkel (mozgóátlagok, gyertyadiagram alakzatok) próbálják megerősíteni a jelzést.
Fontos, hogy a támasz és ellenállás önmagában nem ok-okozati összefüggés, hanem statisztikai mintázat: a múltban megfigyelt viselkedés nem garancia a jövőre. Erős hírek, makrogazdasági fordulatok vagy egy vállalati eredményközlés bármikor áttörhetik a legrégebbi szintet is.
Mire figyelj?
Ha technikai elemzéssel foglalkozol, ne kezeld a támaszt és az ellenállást varázsütésként. A módszer szubjektív: két elemző más-más szinteket húz be ugyanarra az árfolyamgrafikonra. Kezdőként érdemesebb ezt inkább kiegészítő szempontnak tekinteni, nem önálló befektetési döntés alapjának — főleg, ha hosszabb távra, alapokon keresztül fektetsz be, ahol a napi árfolyamszintek másodlagosak a mögöttes portfólió minőségéhez képest.