Mit jelent?
Minden gyertya két fő részből áll: a "testből" (body), amely a nyitó és záró árfolyam közötti tartományt mutatja, és a "kanócokból" vagy "árnyékokból" (wick/shadow), amelyek a legmagasabb és legalacsonyabb elért árfolyamig nyúlnak. Ha az adott időszakban az árfolyam emelkedett (a záróár magasabb volt a nyitóárnál), a test jellemzően zöld vagy fehér színű; ha csökkent, piros vagy fekete. Egyetlen pillantással leolvasható tehát, hogy egy adott napon (vagy órán, héten) merre és mekkora ingadozással mozgott az árfolyam.
Hogyan működik?
A gyertyadiagramot a technikai elemzés egyik legelterjedtebb eszközeként használják, mert a formák és mintázatok — hosszú kanócok, apró testek, egymást követő azonos színű gyertyák — a piaci szereplők számára visszatérő jelzésértékkel bírhatnak. Egy hosszú felső kanóc például azt jelezheti, hogy a nap folyamán az árfolyam magasra futott, de a záráskor visszaesett, ami eladói nyomásra utalhat. Több szomszédos gyertya együttes mintázatát (úgynevezett gyertya-alakzatokat) is elemzik, ezekhez gyakran japán eredetű elnevezéseket használnak, hiszen a módszer a 18. századi japán rizskereskedelemből ered.
Miért fontos?
A gyertyadiagram ma szinte minden kereskedési platform és árfolyam-grafikon alapértelmezett megjelenítési formája, mert egyetlen képen sűríti a nyitó-záró-legmagasabb-legalacsonyabb négyes adatot, míg egy sima vonaldiagram csak a záróárat mutatja. Fontos ugyanakkor tudni, hogy a gyertyadiagram önmagában csak egy vizuális eszköz — az abból levont következtetések megbízhatósága ugyanazokkal a korlátokkal küzd, mint a technikai elemzés általában: a múltbeli mintázatok nem garantálják a jövőbeli mozgást, ezért óvatosan, más információkkal együtt érdemes kezelni.