Mit jelent?
A befektetők többsége úgy keres pénzt, hogy olcsón vesz és drágán ad el – ezt hívjuk long pozíciónak. A short pozíció ennek a fordítottja: akkor nyitod, ha azt gondolod, hogy egy részvény, deviza vagy más eszköz ára esni fog, és ebből akarsz profitálni.
A klasszikus tőzsdei short ügylet során a befektető kölcsönkéri a papírt egy brókertől vagy más befektetőtől, azonnal eladja a piacon, majd később – remélhetőleg alacsonyabb áron – visszavásárolja, és visszaadja a kölcsönadott darabot. A különbség (mínusz a kölcsönzési díj) a nyereség. Ha viszont az árfolyam emelkedik, a short pozíció veszteséget termel, méghozzá elméletileg korlátlan mértékben, hiszen egy árfolyamnak nincs felső határa.
Szélesebb értelemben "shortolásnak" hívunk minden olyan pozíciót, ami az alaptermék árának eséséből profitál – ide tartoznak a short pozíció mellett bizonyos származtatott ügyletek (határidős eladás, put opció) is. Erről bővebben lásd a shortolás szócikket.
Mire figyelj?
A short pozíció jóval kockázatosabb, mint a hagyományos, long pozíció néven ismert vásárlás. Long pozíciónál a legrosszabb eset, hogy a befektetett tőkéd nullára csökken – short pozíciónál viszont a veszteség elvben végtelen, mert az árfolyam korlátlanul emelkedhet, miközben neked egyre drágábban kell visszavásárolnod a kölcsönbe adott papírt.
Emellett a kölcsönzött értékpapír után díjat kell fizetni, és a bróker bármikor "bekérheti" a papírt (visszahívhatja a kölcsönt), ami kényszerű, rossz pillanatban történő zárást eredményezhet. Magyar lakossági befektetők számára a klasszikus, kölcsönzésen alapuló short pozíció ritkán elérhető közvetlenül; inkább CFD-k, határidős termékek vagy tőkeáttételes certifikátok segítségével lehet hasonló, esésre spekuláló pozíciót nyitni – ezek szabályai és kockázatai eltérőek, és a mindenkori termékfeltételeket mindig érdemes alaposan átnézni.