Hogyan működik?
Shortoláskor a befektető kölcsönveszi a részvényt egy brókertől vagy más piaci szereplőtől, és azonnal eladja a piacon. Ha az árfolyam ezután valóban esik, a befektető alacsonyabb áron visszavásárolja ugyanannyi darabszámú részvényt, visszaadja a kölcsönadónak, és a két ár közti különbözet – csökkentve a kölcsönzési díjjal és egyéb költségekkel – lesz a nyeresége. Ha viszont az árfolyam emelkedik, a befektetőnek drágábban kell visszavásárolnia a papírt, mint amennyiért eladta, így veszteséget könyvel el.
Mire figyelj?
A shortolás kockázata elméletileg korlátlan: míg egy hagyományos, "long" részvényvásárlásnál a maximális veszteség a befektetett összeg (az árfolyam nem mehet nulla alá), addig egy short pozíciónál az árfolyam elméletileg a végtelenségig emelkedhet, vagyis a veszteség is korlátlanul nőhet. Emiatt a shortolás jellemzően tőkeáttétellel is jár, és elsősorban tapasztalt, aktív befektetők vagy intézmények eszköze, nem a hosszú távú megtakarítóké. A kölcsönzött részvény után díjat kell fizetni, és a kölcsönadó bármikor visszakérheti a papírt ("short squeeze" esetén ez kényszerű, veszteséges visszavásárlást okozhat). Magyar lakossági befektetők számára a shortolás jellemzően csak bizonyos brókereknél, tőkeáttételes termékeken (pl. CFD) keresztül elérhető, szigorú kockázati figyelmeztetések mellett.