Hogyan működik?
A képlet egyszerű: ROE = adózott eredmény ÷ saját tőke, százalékban kifejezve. Ha egy cég éves nyeresége 2 milliárd forint, a saját tőkéje pedig 20 milliárd forint, a ROE 10% — vagyis minden 100 forint befektetett saját tőkére 10 forint nyereséget termelt az évben.
A saját tőkét (más néven könyv szerinti értéket) a mérlegből olvashatod ki: ez az eszközök és a kötelezettségek (adósságok) különbsége, tehát az, ami elméletileg a részvényeseké maradna, ha a cég minden tartozását kifizetné.
A ROE-t érdemes időben (több éven át) és iparági versenytársakkal is összehasonlítani, mert az "elfogadható" szint iparáganként nagyon eltér — egy tőkeigényes ipari cégnél alacsonyabb, egy szolgáltató jellegű, kevés tárgyi eszközt igénylő cégnél magasabb ROE lehet a természetes.
Mire figyelj?
A ROE-nak van egy fontos csapdája: az eladósodottság mesterségesen megnövelheti. Mivel a képlet nevezőjében a saját tőke szerepel, ha egy cég sok hitelt vesz fel (és ezzel csökkenti a saját tőke arányát a teljes finanszírozáson belül), a ROE akkor is emelkedhet, ha a vállalat alapvető működése nem lett hatékonyabb — csak kockázatosabb lett a tőkeszerkezete.
Ezért a ROE-t sosem érdemes önmagában nézni: hasznos mellé tenni a ROA-t (ami az eladósodottságtól függetlenebb képet ad), és megvizsgálni a cég adósságszintjét is. Egy magas ROE, ami magas eladósodottságból ered, más kockázati profilt jelent, mint egy magas ROE, amit tisztán hatékony működés magyaráz.
Befektetési alapok elemzésekor a ROE inkább a részvényalapok mögötti egyedi vállalatok minőségének felmérésénél hasznos, nem az alap saját teljesítményének mérésénél.