Hogyan működik?
A képlet: ROA = adózott eredmény ÷ teljes eszközállomány, százalékban kifejezve. Ha egy cég éves nyeresége 1,5 milliárd forint, a mérlegfőösszege (teljes eszköze) pedig 30 milliárd forint, a ROA 5%.
A lényeges különbség a ROE-hoz képest a nevezőben van: a ROE csak a saját tőkét veszi figyelembe, a ROA viszont a teljes eszközállományt — ami saját tőkéből és hitelből (idegen tőkéből) egyaránt finanszírozott lehet. Emiatt a ROA kevésbé érzékeny arra, hogy egy cég mennyire eladósodott, és tisztább képet ad arról, mennyire hatékonyan használja a rendelkezésére álló összes erőforrást, a finanszírozás forrásától függetlenül.
A ROA szintje erősen iparágfüggő: egy bank vagy egy tőkeigényes ipari cég (nagy eszközállománnyal) jellemzően alacsonyabb ROA-t mutat, mint egy kevés tárgyi eszközt igénylő szolgáltató vállalat.
Mire figyelj?
A ROE és a ROA együttes vizsgálata sokat elárul egy vállalat kockázati profiljáról. Ha a két mutató között nagy a különbség — vagyis a ROE jóval magasabb, mint a ROA —, az arra utal, hogy a cég jelentős tőkeáttételt (hitelt) használ a nyereség fokozására. Ez önmagában nem feltétlenül baj, de nagyobb kockázatot is jelent, hiszen a hitel kamatterhe válság idején komoly nyomás alá helyezheti a vállalatot.
Ha a két mutató közel van egymáshoz, az alacsonyabb eladósodottságra utal — a cég nyeresége nagyobb részben a saját tőkéjéből, nem hitelből fakad.
Sem a ROE, sem a ROA nem ad teljes képet önmagában: érdemes több éven át, iparági összevetésben, más mutatókkal (pl. eladósodottsági ráta, P/E) együtt vizsgálni őket, mielőtt egy vállalat minőségéről ítéletet alkotnál.