Mit jelent?
A bankok egymásnak is adnak és vesznek fel rövid lejáratú hitelt, hogy fedezzék a napi likviditási igényeiket. Az ehhez tartozó kamatszintből alakul ki a pénzpiaci referenciakamat, amit aztán rengeteg más termék áraz be – a lakossági hitelek kamatától kezdve a vállalati kötvényekig. Magyarországon ez a mutató a BUBOR (Budapesti Bankközi Kamatláb), amit a hazai bankok jegyzései alapján számolnak ki naponta, jellemzően több futamidőre (pl. 1, 3, 6, 12 hónap).
A referenciakamat szorosan összefügg a jegybank kamatpolitikájával: az MNB alapkamat mozgása alapvetően meghatározza, milyen szinten áll a bankközi kamat is, bár a kettő nem mindig azonos – a BUBOR a piaci várakozásokat és a likviditási helyzetet is tükrözi.
Miért fontos?
A pénzpiaci referenciakamat a mindennapi pénzügyekben is megjelenik: sok változó kamatozású hitel (pl. vállalati vagy egyes lakossági konstrukciók) kamatát egy referenciakamat plusz kamatfelár formájában határozzák meg. A befektetési alapok világában a pénzpiaci alapok hozama is ehhez a szinthez igazodik – ezek az alapok jellemzően rövid lejáratú, biztonságos eszközökbe fektetnek, és teljesítményüket gyakran a BUBOR-hoz hasonlítják.
Ha a referenciakamat emelkedik, a hozzá kötött hitelek törlesztőrészlete is nőhet, a rövid lejáratú, kamatozó megtakarítások vonzereje viszont javul. A mindenkori pontos szintet és a jegyzési módszertant az érintett intézmények (Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank felügyelete alatt működő jegyzési rendszer) teszik közzé, ezért aktuális értékért mindig friss forrást érdemes nézni.