Mit jelent?
A nyugdíjas évek tervezése két, jól elkülöníthető szakaszra bontható. Az első a felhalmozási időszak, amikor még dolgozol, és a jövedelmedből tudatosan teszel félre – ezt szolgálja a nyugdíj-előtakarékosság és a nyugdíjcéltartalék építése. A második a kifizetési, vagyis a "lecsapolási" időszak, amikor a felhalmozott tőkéből és az állami társadalombiztosítási nyugdíjból kell fedezni a mindennapi kiadásokat, akár évtizedeken keresztül.
A tervezés tehát nem csak arról szól, mennyit kell megtakarítani, hanem arról is, hogyan lehet a felhalmozott vagyont úgy elkölteni, hogy az ne fogyjon el idő előtt, ugyanakkor az életminőség se romoljon feleslegesen a túlzott óvatosság miatt.
Mire figyelj?
Fontos tényező a várható élettartam bizonytalansága: senki nem tudja előre, hány évig lesz szüksége a megtakarításra, ezért a kifizetési ütemet érdemes óvatosan, tartalékot hagyva megtervezni. Ide kapcsolódik az életjáradék is, amely a hosszú élet kockázatát biztosítja ki azzal, hogy a befizetett tőke fejében élethosszig tartó, rendszeres jövedelmet ígér.
Érdemes számolni az egészségügyi kiadások növekedésével, az infláció hosszú távú hatásával a vásárlóerőre, valamint azzal is, hogy nyugdíjas korban a jövedelmek és kiadások szerkezete jelentősen átalakul – csökkenhet a lakhatási költség (ha kifizetett az ingatlan), de nőhet az egészségügyi kiadás. Mivel az adózási és nyugdíjszabályok időről időre változnak, a tervezést érdemes rendszeresen felülvizsgálni, és szükség esetén szakértő bevonásával pontosítani.