Mit jelent?
A mezzanine finanszírozás (az olasz „mezzanino”, azaz „köztes emelet” szóból) egy olyan tőkeforma, amely a hagyományos idegen tőke finanszírozás (banki hitel, kötvény) és a saját tőke (részvény, üzletrész) között helyezkedik el. A vállalat számára ez egy rugalmas forrás, amikor a banki hitelkeret már betelt, de a tulajdonosok nem akarnak további részvényt kibocsátani és felhígítani a tulajdoni arányokat.
A mezzanine tőke gyakran hitel formájában érkezik, de a törlesztés a hitelezőkhöz képest alárendelt (subordinated), azaz csőd esetén a mezzanine befektető csak a bankok kielégítése után jut hozzá a pénzéhez. Cserébe a befektető magasabb kamatot kap, és gyakran opciót is kap arra, hogy később részesedést szerezzen a cégben.
Hogyan működik?
A mezzanine finanszírozást tipikusan private equity ügyletekben – például buyout tranzakciókban – vagy gyors növekedésű, de banki hitelre már nem jogosult vállalatoknál alkalmazzák. A konstrukció rugalmas: lehet fix kamatozású hitel, átváltható kötvény, vagy elsőbbségi részvény, gyakran ezek kombinációja.
A befektető hozama két elemből állhat: a rendszeres kamatból (cash interest vagy tőkésített kamat) és egy esetleges tőkerészesedésből (equity kicker), ami akkor válik értékessé, ha a vállalat jól teljesít.
Mire figyelj?
A mezzanine finanszírozás magasabb kockázatot hordoz, mint a banki hitel, hiszen csőd esetén hátrébb sorolják a kifizetést – ezért a befektető ezt magasabb elvárt hozammal ellensúlyozza. A vállalat szempontjából viszont ez drágább forrás, mint a banki hitel, cserébe kevésbé hígítja a tulajdonosi kört, mint egy új tőkebevonás.
Hazai lakossági befektető számára a mezzanine kitettség jellemzően csak közvetve, hitelalapokon vagy specializált intézményi konstrukciókon keresztül érhető el. Mindig érdemes megnézni, milyen biztosítékok és szerződéses feltételek védik a befektető pozícióját egy adott ügyletben.