Mit jelent?
A hagyományos kötvényalap tőzsdén vagy tőzsdén kívüli, de szabványosított piacon forgó kötvényeket vásárol, amelyeket bármikor el lehet adni más befektetőnek. A hitelalap ezzel szemben maga a hitelező: az alap kezelője egyedi, testre szabott hitelszerződéseket köt vállalatokkal, gyakran olyanokkal, amelyek bankhitelhez nehezebben jutnának, vagy gyorsabb, rugalmasabb finanszírozást keresnek. Ezt a hiteltípust szokás magánhitelnek vagy angolul private debtnek nevezni, és sokszor rokon a mezzanine finanszírozással, amely a hitel és a tulajdonrész közötti átmeneti formát jelenti.
Miért fontos?
A hitelalapok azért terjedtek el az elmúlt években, mert a bankok a válságok után szigorúbb szabályok miatt visszafogottabban hiteleznek egyes vállalati szegmenseknek, és ezt a rést töltik ki a magánhitelezők. A befektető szemszögéből a vonzerő a magasabb kamat: mivel a hitel kevésbé likvid és egyedi kockázatot hordoz, a hitelező jellemzően magasabb kamatfelárat kér, mint amit egy hasonló hitelminősítésű, tőzsdén forgó vállalati kötvény kínálna. Cserébe a befektető pénze hosszabb időre, gyakran évekre leköthető, és nincs mindennap árazott, könnyen eladható piaca.
Mire figyelj?
Egy hitelalapba fektetett, mondjuk 2 millió forintos összeg esetén a legfontosabb kérdés a likviditás: sok ilyen alap csak ritkán, például negyedévente vagy évente teszi lehetővé a kiszállást, és válság idején ezt akár fel is függesztheti. Emellett a hitelezett vállalatok csődkockázata (nemfizetési kockázat) közvetlenül az alap hozamát terheli, ezért fontos, hogy az alap sok, egymástól független hitelt tartson, ne néhány nagy kitettséget. Magyarországon a lakossági forgalmazású alapok kínálatában a szűk értelemben vett hitelalap ritka – gyakrabban intézményi vagy alternatív befektetési alapok formájában érhető el, magasabb belépési küszöbbel és kockázati toleranciával.