Mit jelent?
Amikor egy bank betétet fogad be az ügyfeleitől, ennek jelentős részét tovább is kölcsönözheti hitelek formájában - ez a bankrendszer alapműködése. A kötelező tartalékráta azonban előírja, hogy a betétállomány egy bizonyos százalékát a bank nem helyezheti ki hitelként, hanem köteles a jegybanknál (Magyarországon az MNB-nél) tartalékként elhelyezni. Ha például a ráta 5%, akkor 100 milliárd forintnyi betét után a banknak 5 milliárd forintot kell a jegybanknál parkoltatnia.
Ez a tartalék biztosítja, hogy a bankrendszer likvid maradjon, és ne kölcsönözhessen ki korlátlan mennyiségű pénzt a betétekre alapozva. A jegybank a tartalékra jellemzően kamatot fizet, amelynek mértéke a jegybanki betéti kamat körül alakul.
Hogyan működik?
A tartalékráta emelése vagy csökkentése közvetlenül befolyásolja, mennyi pénzt tudnak a bankok kihelyezni hitelként. Ha a jegybank megemeli a rátát, a bankoknak több pénzt kell tartalékolniuk, kevesebb marad hitelezésre - ez szigorítja a monetáris kondíciókat, lassítja a hitelezést és a pénzmennyiség bővülését. Ha csökkenti, több pénz szabadul fel hitelezésre, ami élénkítheti a gazdaságot. Ez az eszköz tehát hasonló hatású lehet, mint a mnb-alapkamat változtatása, de más csatornán hat: nem az árat, hanem a rendelkezésre álló mennyiséget módosítja.
Mire figyelj?
A fejlett gazdaságokban - így az eurózónában és jellemzően Magyarországon is - a tartalékráta ma már ritkán változó, viszonylag stabil eszköz, a jegybankok inkább a kamatpolitikán és a mennyiségi eszközökön (lásd mennyiségi lazítás és mennyiségi szigorítás) keresztül hatnak a gazdaságra. A tartalékráta pontos mértéke és a rá fizetett kamat a mindenkori jegybanki szabályozástól függ, ezért ha konkrét számra van szükséged, mindig az MNB aktuális közleményét érdemes ellenőrizni.