Mit jelent?
Minden portfólió valamilyen mértékben koncentrált – a kérdés a mérték. Egy alap, amely vagyonának 40%-át egyetlen vállalat részvényeibe fekteti, sokkal érzékenyebb az adott vállalat egyedi problémáira (pl. egy rossz negyedéves jelentés, vezetői botrány, csőd), mint egy olyan alap, amely 100 vállalat között osztja el ugyanezt az összeget.
A koncentráció nemcsak egyedi értékpapírokra vonatkozhat, hanem szektorra (pl. csak bankrészvények), régióra (pl. csak magyar kibocsátók), devizára vagy akár egyetlen témára (pl. csak megújuló energia) is. Minél szűkebb a kitettség köre, annál nagyobb a koncentrációs kockázat.
Miért fontos?
A koncentrációs kockázat a nem szisztematikus kockázat egyik fő forrása – vagyis olyan kockázat, ami elméletileg csökkenthető lenne diverzifikációval, de a portfólió felépítése miatt mégsem az. Ezért a koncentrációs kockázatot gyakran "felesleges" kockázatnak is nevezik: a befektető nem kap érte extra várható hozamot cserébe, csak nagyobb bizonytalanságot vállal.
A szabályozás emiatt korlátokat szab a nyilvános befektetési alapoknak: jellemzően egyetlen kibocsátó értékpapírjaiból csak a portfólió meghatározott hányadát tarthatják (ez alapkategóriánként és a mindenkori szabályok szerint eltérhet). Ez védi a befektetőket attól, hogy egy alap túlzottan egy-egy kibocsátóra tegyen fel mindent.
Mire figyelj?
Ha egy alap portfólióösszetételét nézed, érdemes megnézni, mekkora súlya van a legnagyobb pozícióknak, és mennyire oszlik meg a vagyon szektorok, országok és devizák között. Egy koncentráltabb alap magasabb hozampotenciált is hordozhat, ha az alapkezelő eltalálja a győzteseket, de a veszteség lehetősége is nagyobb, ha téved.
Az alapok portfóliójának és kockázati jellemzőinek összehasonlításához hasznos kiindulópont az Alapszűrő, a saját kockázatvállalási hajlandósághoz illő alap kereséséhez pedig az Alapválasztó.