Mit jelent?
A kockázatvállalási hajlandóság (angolul risk appetite) nem egyetlen befektető, hanem a piac egészének viselkedését írja le: mekkora hajlandóság van összességében arra, hogy a szereplők bizonytalanabb, de potenciálisan magasabb hozamú eszközökbe fektessenek a biztonságosabb, alacsonyabb hozamú alternatívák helyett.
Ez szorosan összefügg a piaci szentiment fogalmával, de annál konkrétabb: nem csupán a hangulatot, hanem a tényleges pénzmozgást írja le az eszközosztályok között. Magas kockázatvállalási hajlandóság idején a részvények, a feltörekvő piaci devizák és kötvények, valamint a nyersanyagok felé áramlik a tőke; alacsony kockázatvállalási hajlandóság idején pedig a fejlett piaci állampapírok, az arany és a készpénz-jellegű eszközök felé.
Hogyan mérhető?
A kockázatvállalási hajlandóságot nincs egyetlen hivatalos mutatószám, de számos közvetett jelből lehet következtetni rá: a részvénypiaci volatilitási indexek (pl. a VIX) szintjéből, a hitelfelárak (a vállalati és állampapír-hozamok közötti különbség) alakulásából, a feltörekvő piaci devizák teljesítményéből, vagy éppen abból, hogy a biztonságos menedék eszközök ára emelkedik vagy csökken.
Ezt a piaci ciklust gyakran a risk-on/risk-off fogalompárral írják le: risk-on üzemmódban a kockázatvállalás magas, risk-off üzemmódban alacsony.
Miért fontos?
A kockázatvállalási hajlandóság hullámzása rövid távon jelentősen felülírhatja az egyedi vállalatok vagy országok alapadatait: egy önmagában jól teljesítő cég részvénye is eshet egy általános risk-off hullámban, és fordítva. Aki alapokon vagy portfóliókon keresztül fektet be, érdemes tudatosítania, hogy a rövid távú árfolyammozgások jelentős része nem az adott eszköz egyedi kockázatáról, hanem a piac egészének hangulatváltozásáról szól.