Szótár / Értékpapírok
Értékpapírok

Jegyzési garanciavállalás

Más néven: underwriting

Ha egy cég vagy az állam kötvényt vagy részvényt bocsát ki, gyakran bevon egy vagy több bankot, amelyek garantálják, hogy a fel nem kelt mennyiséget ők maguk megveszik - ezzel biztosítva a kibocsátó számára a tervezett forrásbevonást.

Mit jelent?

A jegyzési garanciavállalás (angolul underwriting) az elsődleges piaci kibocsátások egyik biztonsági szelepe. A kibocsátó szerződést köt egy vagy több befektetési bankkal (ezek a jegyzési garantőrök, angolul underwriterek), amelyek díjazás fejében vállalják, hogy a jegyzési időszak végén megmaradt, be nem jegyzett mennyiséget saját számlára megvásárolják. Ezzel a kibocsátó garantáltan hozzájut a tervezett tőkéhez, függetlenül attól, hogy a befektetői kereslet mekkora volt.

A garantőr bank ezért a kockázatvállalásért jutalékot kap, ami a kibocsátás összegének jellemzően néhány százaléka. A folyamat gyakran összekapcsolódik a könyvépítéssel: a bank a felmért kereslet alapján dönt arról, mekkora kockázatot vállal, és ez hat a végleges jegyzési árfolyam kialakítására is.

Miért fontos?

A jegyzési garanciavállalás nélkül egy kibocsátás sikere teljesen kiszámíthatatlan lenne: ha a befektetők nem jegyeznek eleget, a cég nem jutna a tervezett forráshoz. A garantőr bank jelenléte bizalmat épít a piacon - jelzi, hogy egy szakmai szereplő hisz a kibocsátás sikerében, és kockázatot is vállal érte. Nagyobb magyar vállalati kötvénykibocsátásoknál és tőzsdei bevezetéseknél szinte mindig van ilyen garantőr, míg a lakossági állampapíroknál ez a fogalom nem releváns, mert azokat maga az állam, korlátlan jegyzési kerettel bocsátja ki.

Kapcsolódó fogalmak