Mit jelent?
A horgonyhatás (angolul anchoring) azt a jelenséget írja le, amikor egy kezdeti információ – egy szám, egy ár, egy becslés – "horgonyként" rögzül a fejünkben, és onnantól ehhez viszonyítunk, akkor is, ha az adott szám valójában irreleváns vagy elavult. A jelenséget klasszikus kísérletek is igazolták: ha valakinek előbb egy véletlenszerű, magas számot mutatnak, majd egy becslést kérnek tőle (pl. egy termék áráról), a becslése szisztematikusan magasabb lesz, mint akinek alacsony számot mutattak – függetlenül attól, hogy a szám a kérdéshez egyáltalán nem kapcsolódott.
Hogyan jelenik meg a befektetésben?
A befektetésben a horgonyhatás sokféleképpen megjelenhet:
- Vételár mint horgony: sokan a saját vételárukhoz mérik a "jó" vagy "rossz" eladási döntést, ahelyett hogy a jelenlegi és várható jövőbeli fundamentumokat néznék. Ez a viselkedés rokon a diszpozíciós hatással.
- Korábbi csúcsár mint horgony: ha egy részvény korábban elért egy magas árat, a befektetők hajlamosak azt "normálisnak" tekinteni, és alulárazottnak látni a jelenlegi, alacsonyabb árat – még ha a vállalat helyzete azóta romlott is. Ez összefügg a közelmúlt-torzítással is.
- Kerek számok mint horgony: sok befektető pszichológiai határnak tekint kerek szinteket (pl. egy tőzsdeindex 20 000 pontja), és ez befolyásolja a vétel/eladás időzítését, holott a kerekség önmagában semmilyen pénzügyi jelentőséggel nem bír.
- Elemzői célárak mint horgony: egy elemző célára önmagában is horgonyt képezhet, még akkor is, ha az elemzés feltételezései időközben megváltoztak.
Mire figyelj?
A horgonyhatás ellen a legjobb védekezés, ha tudatosan megkérdőjelezed, mi alapján hozod a döntésedet: az aktuális fundamentumok és jövőbeli kilátások, vagy egy régi, immár irreleváns szám alapján? Hasznos technika, ha egy befektetési döntést úgy is átgondolsz, mintha most, előzmények nélkül kellene elsőként meghoznod: vennéd-e meg ma, ezen az áron, ha korábban sosem birtokoltad volna? Ez segít elszakadni a horgonytól, és tisztábban mérlegelni.