Mit jelent?
Az ETF (tőzsdén kereskedett alap) célja, hogy minél pontosabban kövesse egy adott index vagy piaci szegmens teljesítményét. Ezt kétféle módon, replikációs módszerrel érheti el. A fizikai replikáció esetén az alapkezelő ténylegesen megvásárolja az indexet alkotó értékpapírokat – vagy az összeset (teljes replikáció), vagy csak egy reprezentatív mintát (mintavételes replikáció), ha az index nagyon sok, kevésbé likvid papírt tartalmaz.
A szintetikus replikáció ezzel szemben nem a mögöttes papírokat vásárolja meg, hanem egy swap-ügyletet (csereügyletet) köt egy partnerbankkal: az ETF valamilyen más eszközkosarat tart, a swap-partner pedig szerződésben vállalja, hogy az index hozamát fizeti az alapnak, cserébe egy díjért. Ez lehetővé teszi, hogy nehezen elérhető piacokat (például egzotikus tőzsdéket) is pontosan lekövessenek anélkül, hogy ténylegesen kereskedniük kellene az adott papírokkal.
Mire figyelj?
A két módszer eltérő kockázatokkal jár. A fizikai replikációnál a legfőbb kockázat, hogy mintavételes módszer esetén az alap nem tartja pontosan az index összes elemét, ami nyomkövetési hibához vezethet. A szintetikus replikációnál ehhez hozzáadódik a partnerkockázat (counterparty risk): ha a swap-partner bank fizetésképtelenné válik, az alap vesztesége attól függ, mekkora biztosíték (fedezet) áll rendelkezésre a swap-ügylet mögött – az uniós szabályozás korlátozza ezt a kitettséget, de teljesen nem szünteti meg.
A befektető szempontjából fontos tudni, melyik ETF melyik módszert alkalmazza – ez általában a termék kiemelt befektetői információs dokumentumában (KID) vagy tájékoztatójában szerepel. Sok esetben a fizikai replikáció átláthatóbbnak és egyszerűbben megérthetőnek számít, míg a szintetikus módszer bizonyos piacokon pontosabb követést és alacsonyabb költséget kínálhat – a döntés a befektető kockázatvállalási hajlandóságától is függ. Az Alapszűrőben az egyes alapok jellemzőit is összevetheted.