Mit jelent?
Egy devizaopció két fő típusa a vételi jog (call opció), amely jogot ad arra, hogy egy adott devizát egy rögzített árfolyamon (kötési árfolyam, strike) megvásárolj, illetve az eladási jog (put opció), amely jogot ad az eladásra. Az opció vevője a jogért egy előre kifizetett díjat (prémiumot) fizet - ez a maximális vesztesége, ha az opciót végül nem hívja le. Az opció kiírója (eladója) ezzel szemben kötelezettséget vállal: ha a vevő lehívja a jogát, teljesítenie kell, cserébe a prémiumért.
Az opcio általános logikája itt devizára vetül le: ha egy vállalat tudja, hogy három hónap múlva dollárban kell fizetnie egy beszállítónak, vásárolhat egy dollár vételi opciót egy általa elfogadhatónak tartott árfolyamra - ha a dollár közben megdrágul, él a jogával és olcsóbban jut hozzá a dollárhoz, ha viszont olcsóbb marad, egyszerűen nem hívja le az opciót, és a nyílt piacon vált.
Miért fontos, kinek való?
A devizaopció legfőbb előnye a hatarido-devizaugylet rögzített kötelezettségével szemben, hogy aszimmetrikus kockázatot biztosít: a lehetséges veszteség a kifizetett prémiumra korlátozódik, míg a kedvező irányú mozgásból származó nyereség elméletileg korlátlan (vagy legalábbis nagy). Ez a rugalmasság viszont árat is jelent: az opció prémiuma önmagában is jelentős költség lehet, és az árazása (mennyire drága egy adott opció) bonyolult tényezőktől - például a várható árfolyam-ingadozástól (volatilitástól) és a hátralévő futamidőtől - függ.
A devizaopciók tipikusan vállalati kockázatkezelésben (exportőrök, importőrök fedezik a bevételi vagy kiadási oldalukat) és professzionális, tőkeáttételes spekulációban jelennek meg. Magánbefektetőként a legtöbben ezekkel nem közvetlenül kereskednek, hanem olyan befektetési alapokon vagy strukturált termékeken keresztül találkoznak velük, amelyek belső eszközeként szerepelnek - például devizakockázatot fedező vagy éppen abból profitálni próbáló abszolút hozamú alapok stratégiájában.